Baptist TOP1000

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gospel Messenger / Evangeliumi Hirnök - 2005. január  .

UTAZÓ-MISSZIONÁRIUSI BESZÁMOLÓ
Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára. (Gal 6,14)

 

2004. októberében a szegedi gyülekezet meghívott feleségemmel együtt énekkaruk 50 éves fennállása alkalmával rendezett jubileumi ünnepélyre. Innen a Szilágyságba utaztam, legtöbbet Sarmaságon szolgáltam, de voltam egy-egy alkalommal a krasznai, majd a perecsenyi gyülekezetben is. Amikor megláttam a perecsenyi imaházat, csak annyit mondtam: felét sem mondták el nekem, olyan csodálatos! A magyar baptisták számára épített a világon legnagyobb imaház és környéke. Voltam Szilágyballán is. Ott szintén új imaház épül, még nincs teljesen kész, de az összejöveteleket már ott tartják.
      November 6-án a Budapest, József utcai Gyülekezet hálaadó napján voltam. Amikor a gyülekezet 300 év áldásaiért adott hálát. 90 éves az imaház épülete (1914). 100 éves az énekkar (1904). 110 éves a gyülekezet (1894).
      November 7-én, délelőtt a rákospalotai, délután az újpesti gyülekezetben szolgáltam. November 9-én érkeztünk vissza az Egyesült Államokba.
 
A sarmasági gyülekezetről szeretnék részletesebben beszámolni.
      2001-től több alkalommal a Zilahtól 25 km-re levő sarmasági gyülekezethez küldött Király Tibor testvér, a Romániai Magyar Baptista Szövetség missziós alelnöke. A gyülekezet nagy szorgalommal és sok önkéntes munkával szép imaházat épített, mielőtt én találkoztam velük. A gyülekezet ifjúsága lelkesen szolgál a misszió-állomásokon, a gyermek misszióban és a romák között. Ebből a gyülekezetből a közelmúltban hárman fejezték be teológiai tanulmányaikat. Az idén, egy negyedik testvér jelentkezett a szolgálatra. Itt is volt két alkalmam a bemerítésre jelentkezőknek Törekvők óráját tartani, akiket azután Király Tibor (2001), majd Gál Győző (2003) testvérek merítettek be. Ennek a gyülekezetnek sem volt helyi lelkipásztora évekig. Miután Gál Győző tv. Rátonyba ment szolgálni, itt sem volt megfelelő lelkipásztori lakás. A testvérek összefogtak annak ellenére, hogy soknak nem volt keresete a munkanélküliség miatt, és azt mondták, ha az építési anyag megvásárlására segítséget kapnak, ők önkéntes munkával felépítik az új lakást.
      Dr. Steiner István testvér elmondta, hogy amióta, mint nyugdíjas is vállal munkát, az így kapott fizetését nagy részben az erdélyi misszióra fordítja, Jó lenne, ha ezt több nyugdíjas is megtenné. Elgondolkoztam ezen, és feleségemmel együtt elhatároztuk, hogy mi is jobban beosztjuk a nyugdíjunkat és a lelkipásztori fizetést (a Santa Monica-i gyülekezet létszámához képest komoly fizetést ad), valamint a missziói szolgálatok alkalmával kapott díjakat, könyvtáram kiárusításából való bevételem 90 százalékát az erdélyi misszióra adjuk. Jó volna, ha ezt mások is megpróbálnák.
      Amikor Amerikát terror-támadás érte, 2001. szeptember 11-e előtti estén határoztam el, hogy valami módon jó lenne segíteni a sarmasági lelkipásztor lakás építésében és utána azt gondoltam, nehéz ilyen helyzetben másokat is kérni, hogy segítsenek. Mint minden más alkalommal, most is imádkoztunk, vezetést kértünk. Bizonyosságot kaptunk, hogy Ő megsegít. A munkát önként vállalták a gyülekezet tagjai. A Santa Monica-i, a Palm Bay-i, a chicagoi gyülekezetek, az Észak Amerikai Magyar Baptista Szövetség, Szabó Zoltán, Mrs. Monica Lehman, Túrmezei Zoltán, Túrmezei Timotheus, id. Kolek Pál pénzbeli adakozásából, de legfőképpen az Úr kegyelméből sikerült egy modern lelkipásztor lakást vendégszobákkal együtt felépíteni. Hamarosan megjött a felelet a lelkipásztorért való imádkozásra, és mire az új pásztor megjön, szép lakásba költözhet.
      A roma testvérek között Sarmaságon is nagy az érdeklődés, és nekik is szükségük van egy összejöveteli helyre. A Déli Baptista Szövetség egyik missziós feladatának tekinti, hogy egyszerű típus-tervek alapján kisebb összejöveteli helyet, imaházat épít. Az USA-ból munkacsoportok jönnek Romániába és a helyi testvérek által megvett telkekre, az építési engedély megszerzése után, a típus-terv szerint elkészített alapra felépítik az épületet. Ehhez a munkához az anyagot és a szakembereket a déliek adják B kivéve az alapozáshoz. A 2004-es közgyűlésen kértem, hogy az alapépítéshez szükséges anyag megvásárlására adjunk segítséget. Ezt a közgyűlés jóváhagyta. A Szövetség, és Szabó Zoltán és Dr. Steiner István erdélyi misszióalapjából adott pénzből az önkéntesek munkájával az alapok ottlétem alkalmával elkészültek. Ha az időjárás engedi, hamarosan megkezdődik az építkezés.
      A napokban értesültem arról, hogy Péter István tv. a sarmasági gyülekezet meghívását elfogadta. A gyülekezet meghívott a beiktatási ünnepélyre, amelyre emberileg, anyagilag most nem látszik lehetőség, hogy elmenjek.
      Bizottsági gyűléseken elég sokszor kértem a testvériséget, aztán a közgyűléseken is, hogy segítsük a sarmasági missziót, és a legjobban magárahagyott, legszegényebb helyzetben lévő legreménytelenebb roma testvéreket. A többség segített, amiben csak tudott.
      Ausztráliai utamról már részletesen beszámoltam, és hiszem, hogy az Úr oda is kirendeli a lelkipásztort.
      Soha ilyen fárasztó nem volt számunkra az utazás. Márta lábai nagyon fájtak, de az Úr velünk volt és erőnket megújította.
      Hálásak vagyunk az Úrnak, hogy olyan sok missziós útra elmehettünk - először, 20 évig, mint a Déli Baptista Szövetség misszionáriusai, majd mint az Észak Amerikai Magyar Baptista Szövetség utazó misszionáriusai - Argentínától, Ausztráliáig és Brassóig, s hogy adott hozzá szellemi és fizikai erőt.
      Szeretnénk ezúton megköszönni az Észak Amerikai Magyar Baptista Szövetségnek és gyülekezeteinek, a testvériségnek, hogy imádkoztak érettünk és volt olyan út, amihez az útiköltséget is megadták. Köszönjük a meglátogatott gyülekezetek testvériségének, lelkipásztoraiknak, hogy szívüket és otthonaikat megnyitották előttünk és nagy szeretettel fogadtak.
      Nem tudjuk, mi van még előttünk, de úgy érezzük, most már itt kell az USA-ban maradni, és amíg az Úr megengedi, itt szolgálni (mission accomplished?).
      Pál apostol szavait idézve szeretnénk elmondani: "De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak elfelejtvén, azoknak amelyek pedig előttem vannak nekik dölvén, igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára". (Fil 3,14)
 
            Hunter Vadász János, utazó-misszionárius

JÓ HÍR A ROSE BOWL-BAN

Gyermekkorom lelki otthona B a család után B egy kicsiny baptista közösség volt a Mecsek oldalán kapaszkodó, szegényes bányászfalucskában, Pécs-Somogyon. Az imaházunknak, amikor már újat építhettünk sem lehetett tornya. A Hegyi Beszéd tanulságait az alázatos, szelíd és hálásan elégedett életről valahogy úgy próbáltam tinédzserként felfogni, hogy a hívő élete mindig ilyen szűkre szabott keretek között folyik; örüljünk annak, ha nekünk legalább hitünk van. Úgy történt, hogy megtérésemet követően, a lelkipásztori szolgálatra éreztem elhívást. Ábrándjaim, álmaim, aztán a Biblia tanítása feszíteni kezdték bennem a szűkre szabott kereteket. Sokunk vágya teljesült, amikor a Történelem Ura ajtót nyitott ismét a mi népünknek is a szabadságra - a vallás gyakorlásának szabadságára is. Hiszem, hogy Isten ajándéka a magyar nép szabadsága, és azt is, hogy a szűkös évtizedeket hasznunkra engedte megélni, átélni.

A keresztyén hitélet alapja Jézus Krisztus munkája és tanítása. Kétségtelen, hogy a történelmi szituációk, a körülmények konkrét kihívásai is hatással vannak ránk, ám, mennybemenetele előtt a Megváltó ezt mondta a követőinek: "menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet, bemerítve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébenY és én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig". Hitvalló keresztyén életet nem lehet titokban élni. A mai ember is éhes a "jó hírre", az evangéliumra. Aki keresztyén lett, az mind hírvivő - a jó hír terjesztője is. Díszes, vagy éppen szegényecske templomokban megbújva aligha növeljük Világ Urának hitt Istenünk jó hírét. Törvénye, és a Jézus Krisztus által megnyerhető üdvösség nem templomi portéka. A világnak van szüksége rá, emberek elé való Isten minden ajándéka.

Dr. Billy Graham ennek a "jó hírnek" az egyik legismertebb terjesztője. Hétről hétre millióknak tesz tanúbizonyságot arról, hogy Isten szeret minden embert, terve van az életünkkel, és Jézus Krisztussal megvalósítható ez a terv. Jézus melletti döntésre szólítja fel a hallgatóit, ezért szinte minden keresztyén egyház elismeri és támogatja a munkáját.

1949. szeptember 25-én, a Washington és a Hill utcák sarkán felállított "sátor katedrálisban" kezdte el sajátos szolgálatát, itt, Los Angelesben. A három hétre tervezett nyilvános istentisztelet-sorozat nyolc hétig tartott, és a fiatal, lendületesen beszélő szónok híre hamar szárnyra kelt. Nem azért, mert könnyű megérteni a prédikációit, vagy, mert a példákkal illusztrált igazságokra sokáig emlékezünk, hanem azért, mert - Pál apostol szavait idézve - "a hit hallásból van". Hitet nyer az a hallgató, aki a nagy lármától, vagy éppen divatos hangzatoktól kész elfordulni, és odafigyel a "jó hírre". A háború szörnyűségeitől, majd a győzelem mámorában kába generáció, melynek tagjaihoz iskolák auláiban, sport arénákban, majd a tömegkommunikáció eszközeit is bevetve beszélt, készséggel fogadta az evangéliumot. Az evangéliumi hitű keresztyénség jelenléte, majd hatása az amerikai társadalom életén hamar megmutatkozott.

Dr. Billy Graham 1977-ben léphetett először a "vasfüggöny" mögé. Nagy esemény volt ez akkor! Itt azzal vádolták, hogy feladta hírhedt kommunizmus-ellenességét. Magyarországon pedig megindult valami. Addig is láttunk papokat a tévén, hallgattunk istentiszteleteket a rádión, de megbélyegzett egyházi személyek voltak a legtöbben, ha megérdemelték, ha nem (Milyen sötét korszak van mögöttünk!). Graham "testvér" (mi így hívjuk legnevesebb vezetőinket is) körül most másokat is felismertünk - a mieink közül. Lelkipásztorainkat, akik már-már észrevehetetlenül alázatosan és csendben szolgálták az Úr nyáját. Hallottuk énekeinket, a tévén is láttuk kórusainkat, azokkal a vezetőkkel az élen, akik a hangversenytermekben és a katedráknál hitük miatt nem kaptak addig helyet. Bármerre ment, újságírók hada kísérte, és a kamerák egy halottnak hirdetett világba kukucskálva adtak hírt a hit győzelméről.

Leírni nem lehet az élményt, amikor először láttam tízezer embert együtt imádkozni, énekelni, Igére figyelni. Engedélyezték ugyanis, hogy szabadtéri istentiszteletet tartsunk egyházunk táborában, Tahitótfalun. Minket, szeminaristákat, kivezényeltek, hogy utat szélesítsünk, majd kövezzünk, mert a nyugati országok követei is jelezték részvételi szándékukat. Ma is látom a gerendákat faragó ácsokat, vidékről odasiető testvéreket, akik minden addigi csalódásukat belekalapálták a hatalmas emelvénybe, amit végre engedéllyel építhettek. Azóta sem prédikált Dr. Graham olyan szószékről! Az előző éjszakát már százak a tábor kapuinál töltötték. Itt is, ott is, kisebb nagyobb csoportban láttam az embereket imádkozni, énekelni. Megérkeztek a fekete limuzinok, majd rendőröktől védve (kiktől félthették, máig sem tudom) Graham testvér is. A tévé egyenesben közvetítette az istentiszteletet. Alig vártam, hogy felzúgjon már az orgona kedves tanárom, Beharka Pál ujjai alatt, aki egymaga több zenészt nevelt a magyar népnek, mint az akkor sztár-tanárok mind, csakhogy ő is hívő volt...

És felzúgott az orgona, majd felharsant az ének. Hallottam már szurkolók tömegét énekelni sportrendezvényen, de a hívő gyülekezet éneklésével azt nem lehet összehasonlítani. "Krisztus katonái, sorakozzatok, a kereszt jelével harcba szálljatok...!" Majd elrepültem a boldogságtól. Milyen sokan vagyunk, akik énekelni tudunk, hiszünk, akarunk! Küldetésünk van, amit együtt kell ellátnunk. A hitünk nem titkolni való, nem bújtatgató őrizgetésre kaptuk, hanem azzal harcba megyünk. Igen, csatába indulunk, de nem egy eszme, vagy hódításra éhes emberi terv vezetése szerint, hanem Jézus Krisztus, az Isten-ember vezetése alatt, az Ő példáját követve.

A pasadenai Rose Bowl-ban november 18-án este kezdődik egy ilyen "crusade". Manapság ódzkodunk a fent idézett jézusi missziós parancsnak katonai színezetet adni, mert a "keresztes hadjáratok" emléke - ha félremagyarázva is - újra lángra kapott. Pedig a keresztyén hívőktől nem kell félni. Ha katonás rendben menetelnénk és dolgoznánk, ha több engedelmességgel és fegyelmezettséggel szolgálnánk Istent és embertársainkat, sokkal hatékonyabbak lennénk. Ilyen célt is szolgál a "crusade". Eddig 95 vallásfelekezetből összesen 1161 gyülekezet vállalt részt az evangélizációs esték előkészítésében. 10 ezer önkéntes jelentkezett! Először a Billy Graham Evangelistic Association történelmében, a hallgatóság több mint egyharmadának élőben fordítják is az igehirdetést, mégpedig 26 nyelvre. Vasárnap délután 100 fejhallgatót osztunk szét a csak magyarul beszélők között. Bábeli zűrzavar helyett, saját nyelvünkön is, de hatalmas tömeg ajkán zeng majd az ének, amit egy hatezer tagú kórus fog vezetni. Akik ismerik a Rose Bowl-t, tudják, hogy van egy "fapados" része, de vannak háttámlás székek is. Mi, magyarok, 400 kényelmes ülőhelyet kaptunk november 21-én, délutánra.

Szombaton délelőttre a gyerekeket várják színes műsorral, este pedig a fiataloknak rendeznek koncertet. Ki tudja, talán ez lesz az utolsó alkalom, amikor élőben láthatjuk és hallhatjuk a súlyos sérüléséből ugyan felépült, de idős igehirdetőt. Dr. Billy Graham a mi generációnk szemeláttára tett eleget a Megváltó parancsának, és a "jó hírrel" szó szerint bejárta a világot. A Hálaadás napját megelőző hétvégén nagyon hasznos, lelki élményt ígér néhány óra a Rose Bowl-ban.

                       Novák József
     
(A cikk eredetileg a Kaliforniai Magyar Hirlapban jelent meg.)