Gyermek és Ifjúsági  táborozás a Rámai táborban sok fényképpel   Torontó, 2003

  Evangéliumi Hírnök - Gyülekezeti hírek .
TORONTÓ, Ontario, CANADA
lelkipásztor: Dan László

(A fényképek miatt az oldal lassan töltõdik. Türelem képeket terem.)

2004. november

És Õ adott némelyeket ... Presbiter és diakónus avatás Torontóban

Örömmel készült a gyülekezetünk szeptember utolsó vasárnapjára, hiszen ezen a napon történt meg Weisz Péter testvér presbiterré és Bákai István testvér diakónussá avatása.
      Gyülekezetünk nyolcvan év óta tölti be küldetését Torontóban, és Istennek hála minden idõben voltak olyanok, akik készek voltak a munka terhét hordozni. Hosszú évek óta imatémánk volt, hogy Isten adjon olyanokat, akiket Õ alkalmasnak lát a vezetõi szolgálatban. A gyülekezet a Szentlélek vezetésére figyelve hozta meg döntését, és ennek a korábbi döntésnek az eredményeként történt meg most az avatás. Lelkileg is hangolódott a gyülekezet, hiszen az avatást megelõzõ este hitmélyítõ alkalmat tartottunk. Isten sokféle módon szólt hozzánk a szolgálattevõk által.
      Nagy öröm volt egy ilyen nap után jönni újra ünnepelni. Felavatott testvéreink szép bizonyságot tettek életükrõl, hitükrõl, elhívásukról és a gyülekezetrõl, ahol a munka terhét már eddig is hordozták.
      A kézrátételes imádkozás felemelõ pillanatai, és az énekkar áldáskérõ éneke után a köszöntések hongoztak el. Somogyi Gábor testvér, aki hosszú idõ óta tölti be a gyülekezetvezetõi szolgálatot, mint presbitertárs fordult az ujonnan avatottak felé. Szavaiból a szeretet és a közösen végzett feladat iránt érzett felelõségtudat sugárzott. Dan Annamária testvérnõ szólóéneke arról a csodálatos, hatalmas Istenrõl szólt, akinek a testvérek is a szolgálatába szegõdtek.

   Imádság a felavatott testvérekért

      Kedves színfoltja volt ünnepi alkalmunknak, amikor Tóth Gyõzõné testvérnõ Bákai Olga és Weisz Györgyi testvérnõket köszöntötte és bátorította õket, hogy jó segítõtársként legyenek férjük oldalán. Az énekkar szolgálatai nagyban hozzájárultak alkalmunk méltóságához, és jó volt látni azt is, hogy az ünnepelt testvérek természetesnek vették, hogy ezen az alkalmon is szolgáljanak az énekkarban.
      Az avatást végzõ helyi lelkipásztornak az avatottak és a gyülekezet tagjai felé is volt aktuális üzenete, melyet az igébõl idézve helyezett a szívükre. Az avatásban részesültek felé így hangzott az üzenet: "Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra, amelynek õrizõivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet az Úr Jézus tulajdon vérével szerzett."
      A gyülekezet felé pedig ekképpen szólt a figyelmeztetés: "Becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek is titeket, és munkájukért nagyon szeressétek Õket!"
      Ünnepi alkalmunk igazi Istendicsõítõ alkalom lehetett, és hálásak vagyunk azért, amit Tõle kaptunk ezen a napon. Az ige asztala után az alagsorban a terített asztal mellett foglalhatott helyet a gyülekezet. Ez az alkalom is lehetõség lehetett a testvérközösség erõsítésére és a személyes köszöntések átadására. Mindenért Istené legyen a dicsõség!  
          Dan László

---

2004. június

Anyáknapja Torontóban

 

Mindenkiben érzékeny húrokat penget meg az Anyáknapja. Kortól függetlenül, legyen férfi vagy nõ, akár él az édesanya, vagy már az Úrhoz költözött.

      Minden édesanya legfõbb vágya hogy gyermeke az Úré legyen, már az imaórán is, szinte minden imádságból kicsendült a hálaadás, azért, hogy édesanyám imádkozni tanított, hogy hívõ családban nõttem fel, az Úr szeretetében nevelt, jó példát adott, imádkozott és imádkozik értem az édesanyám.

      Ebéddel vette kezdetét anyáknapi ünneplésünk. Férfitestvéreink igazán kitettek magukért az általuk készített finom ebéddel, amit szépen megterített asztaloknál fogyaszthattunk el.

A gyermekek verssel, énekkel köszöntötték az édesanyákat.

      Anyáknapján mégis legkedvesebb a gyermekek szolgálata, a legkisebbektõl a nagyokig.

Szép szolgálatcsokrot hallgathattunk meg, amikor verssel, énekekkel köszöntötték gyermekeink az édesanyjukat. Izgalom, öröm, meghatottság érzõdött hangjukon, de minden szolgálatból a szeretet csendült ki, és kapott hangsúlyt, és még a felnõttekben is megfogalmazódott az az elhatározás, hogy szeretetünket jobban és gyakrabban kifejezzük a még élõ édesanyák iránt, mert egyszer nem lesz már kinek.

      Könnyek és derültség váltották egymást, amint hallgattuk a szolgálatokat, egyik vers ismétlõdõ sorait; - aki nem tesz világraszóló dolgokat, nem a 'First Lady' " - but she is my Mother and she is perfectly enough for me."

      Aztán Annamária éneke, "Új parancsom van tinéktek, hogy egymást szívbõl szeressétek..."

      Dan Testvér a 106. Zsoltár elsõ három verse alapján buzdított hálaadásra az édesanyákért.

               T.Gyné

---

2004. május

Ifjúsági Konferencia Torontóban, április 24-25 

Ifjusági Konferencia Torontó

Találkozni mindig nagyszerû dolog! Ennek talán a fiatalok örülnek mindig a legjobban. A mi körülményeink között különösen nagy jelentõsége van a találkozásoknak, hiszen egymástól óriási távolságok választanak el. Mindig komoly áldozatot kell hozni azért, hogy együtt legyünk és közösen is átéljük az Isten dicsõítés alkalmait, és a hajnalig tartó beszélgetések soha nem feledhetõ lehetõségeit.

      Ez az év nagyon mozgalmas mindannyiunk számára, de ennek ellenére mégis sikerült alkalmat találni arra, hogy április 24-25-én együtt legyünk Torontóban. 
      A Torontói testvérek minden lehetõséget megteremtettek, hogy a lehetõ legjobb legyen az alkalom. Az igei szolgálatokat Lukács János, Herjeczki Géza, Gerstner Kornél és Dan László testvérek végezték. Beszélgetéseink alkalmával sokszor kerültek elõ kifejezetten fiatalokat érintõ kérdések, amelyekre a jelenlevõ lelkipásztorok próbáltak meg választ adni. Az igei szolgálatok Dániel könyvébõl voltak, ahol rácsodálkozhattunk újra arra, hogy mit jelent teljesen Istenre hagyatkozni életünk minden területén. Jó volt újra meglátni azt, hogy aki Isten akarata szerint él, azt Isten csodálatos módon tudja használni az Õ munkájában!

Az elsõ két kép a torontói imaházban készült, az utolsó a CN torony mellett.

      Az igei alkalmak mellett volt lehetõségünk kikapcsolódásra is. Közel 50 - en mentünk fel Torontó legmagasabb pontjára. A CN Tower, vagyis a Kanadai Nemzeti Torony, csodálatos épülete mindannyiunkat megragadott. Mivel szép idõnk volt, így nagyszerû kilátás nyílt a városra és az Ontario tóra egyaránt. A torony kilátójában egy helyen a beton helyett üveget helyeztek el az építõk, sokan kipróbálták milyen érzés egy üveglapon sétálni a többszáz méteres mélység felett. Nekem ez újra azt juttatta eszembe, hogy milyen nagyszerû dolog Isten kezét fogva járni minden mélység és szakadék felett, amely életünk folyamán elénk kerül. A fiatalok minden alkalmat megragadtak arra, hogy kihasználják a rendelkezésre álló rövid idõt.

      A vasárnap délutáni búcsúzás alkalmával újra az fogalmazódott meg bennünk, hogy milyen jó dolog azt tudni, hogy vannak testvéreink, fiatalok a gyülekezetekben, akik szeretik az Urat és szeretik egymást. Alig várjuk már a következõ alkalmakat amikor újra találkozhatunk. Istené legyen minden dicsõség ezért a hétvégéért, és köszönet mindazoknak akik fáradoztak azért, hogy minden zökkenõmentesen mehessen végbe.

                 Dan László

---

2004. január

Menjünk el mind Betlehemig!

 

Fenyõágakkal és színes karácsonyi égõkkel feldíszített fehér asztal körül, gyertyafénynél, csendben ünnepeltük Torontóban az idõsek karácsonyát. Köztünk az egyetlen fiatal a mi lelkipásztorunk volt, aki ajándékkal is meglepett bennünket.

      Imádság után Dan testvér az örökszép karácsonyi igét idézte: Dicsõség a magasságos mennyekben az Istennek, e földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ez a három legszebb karácsonyi ajándék sajnos a körülöttünk élõ világban hiánycikk, de nekünk megadatott, hogy éljünk vele, és betöltse szívünket a karácsony fényével.

      Megemlékeztünk azokról, akik ebben az évben költöztek az Úrhoz és hálát adtunk életükért. Ugyanakkor hálás szívvel köszöntük meg azt, hogy nem vagyunk egyedül, a hátramaradottak sem magányosak. Együtt örülhetünk gyermekeinkkel, unokáinkkal és a mi nagy családunkkal: a gyülekezettel. Közösségünket példázta a kiosztott kis bibliajelzõk felirata is: Menjünk el mind Betlehemig!

      Oláh testvérnõ szavai is erre buzdítottak, idézve Turmezei Erzsébet Ne menjünk egyedül címû versének sorait:

"Kinyújtom keresõ kezem,

kicsiny gyermekkezek,

ráncos öreg kezek

simuljanak belé!

Induljunk együtt Betlehem felé!

Együtt a gyászolókkal,

Az egyedülvalókkal,

Hiszen a nagy örömbõl mindnyájunknak telik!"

      Egymás kezét fogva, bensõséges imádságokban köszöntük meg a közösség áldásait és megfogadtuk, hogy együtt megyünk egészen Betlehemig.

      Végül alkalom nyílt a szeretetvendégségre és beszélgetésre is, és halkan szállt ajkunkról, gyertyavilágnál a Csendes éj, szentséges éjY

                 Oláh Gabriella

Isten ajándéka az élet!

Advent harmadik vasárnapján gyermekbemutatásra került sor a Torontói Gyülekezetben. Mikló János és Melida testvérék kislányáért, Abigélért adott hálát Dan László lelkipásztor testvér, majd a szülõk és a nagyobbik testvér, Szabolcs.

 

 

December 28-án újra kedves alkalomra került sor a gyülekezetben, a délelõtti tisztelet és közös ebéd után, Mikló testvérék kislányának, Abigélnek megajándékozására.

      Katona Lenke testvérnõ köszöntötte a családot a 136. Zsoltár gondolataival: Magasztaljátok az Urat mert jó, mert örökkévaló az Õ kegyelme. Aki nagy csodákat mûvel egyedül, mert örökkévaló az Õ kegyelme.

      A szép ajándékok kibontásában örömmel segített Dávid, a testvérke.

      Mindannyiunk háláját és gondolatait fejezte ki az ének: "Az Úr csodásan mûködik..." - mert nehéz utat járt meg a család a kis Abigél születése óta, de az Úr volt mindig erõsségük.

      Örömmel énekeltük befejezésül : Áldásoddal megyünk... - mert ezt hisszük és kérjük az Úrtól, hogy az Õ áldása kísérje a kis Abigélt, a családot és mindnyájunkat.

                T.Gyné