Baptist TOP1000

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

RÁMAI TÁBORI HIREK - 2004. július ...

(A sok kép miatt lassan töltődik. Türelem képet terem.)

Kik a boldogok?

Ma talán nem is olyan könnyű válaszolni a kérdésre. Azt hihetnénk, hogy a technika gyors fejlődésével, az életszínvonal növekedésével egyenes arányban növekszik a boldog emberek száma. Azonban, ha körül nézünk, azt kell látni, hogy egyre kevesebb a boldog, megelégedett ember.

Tábornyitó konferenciánkon ebben az esztendőben Jézus minden időben érvényes válaszát hallhattuk a címben feltett kérdésre. Milyen csodálatos azt meglátni, hogy az Ő válaszait megértve ma is lehet igazán boldog életet élni. Akik együtt lehettünk ezen a konferencián, azzal a vággyal érkeztünk a táborba, hogy tanuljunk Jézustól és boldogabban menjünk tovább utunkon. A jelen levő lelkipásztor testvérek mind arra törekedtek, hogy az Istentől kapott üzenetet átadják nekünk, ki-ki olyan módon ahogy azt a legjobbnak látta. Hálásak vagyunk Lukács János, Herjeczki Géza és Pintér Zoltán testvéreknek, hogy vállalták és el is végezték a szolgálatokat. Mindannyian úgy érezhettük a konferenciai napok alatt, mintha a boldogmondások hegyének lankáin tölthettük volna az időt. Boldogságunkhoz hozzájárultak a torontói testvérek és testvérnők, akik nagyon ízletes ételeket készítettek minden alkalommal. Szárazon és vizen egyaránt vidám arcokat lehetett látni. Mindenki igyekezett kihasználni az időt a kikapcsolódásra, a testi és lelki feltöltődésre. Az amerikai és kanadai csapatok között rendezett mérkőzések is az örömöt fokozták. Különösen az amerikaiak között hiszen mindkét mérkőzést ők nyerték. Ezúton is gratulálunk nekik és egyúttal üzenjük, hogy jövőre megpróbáljuk az elmúlt évek rossz mérlegét kijavítani.

A konferencia végén jó volt az útrakelőktől úgy elköszönni, hogy mosolyt láthattunk az arcokon. Hisszük, hogy ez a Krisztustól nyert boldogság ismertető jele volt. Azt kívánom minden testvéremnek, akár résztvevője volt konferenciánknak, vagy csak az élménybeszámolókat hallja vagy olvassa, hogy boldogságát keresse jó helyen. A tiszta és hamisítatlan forrásból merítsünk, Isten igéjéből és igyekezzünk átültetni a gyakorlatba az elméletben megtanultakat.

                   Dan László

Gyermek és ifjúsági táborozás 2004 Rama

 

 

Évről évre népesebb és évről évre édesebb, talán így lehetne legtömörebben jellemezni a gyermekeinkkel való foglalkozás nagyszerű lehetőségét. Már a táborozásra való készülődés is nagyon sok örömet jelentett, ami csak fokozódott a gyermekekkel és fiatalokkal eltöltött idő alatt. Bár az időjárás nem volt a legalkalmasabb, de ez sem tudta megrontani a jó hangulatot és örömöt. Ebben az évben négy csoportba soroltuk be a táborozókat életkor szerint. A legkisebbek csoportját a 4-6 éves korosztály töltötte meg. Ők okozták a legtöbb mosolyra derítő pillanatot. Mindig jó volt rájuk nézni, hallgatni éneküket, látni, hogy milyen vidáman játszanak és napról napra újabb dolgokat tanulnak meg. A velük való foglalkozást Oláhné Szilágyi Márta testvérnő vezette, segítsége Darabont Piri volt.
 
      A 7-10 év közötti gyermekek az ebédlőt vették birtokukba, ahol az énekek és igeversek tanulása mellett az e hétre készített füzetükben dolgoztak rendületlenül. Érettük Balla Mária testvérnő volt a felelős, munkáját Kulcsár Erika segítette.
 
      A tinik csoportját a 10-14 korosztályba tartozó gyermekek alkották. Ezt a korosztályt a teljes és leplezetlen őszinteség jellemzi, ami néha a felnőttek számára nehezen viselhető el. Mégis a velük való foglalkozás sok örömöt jelentett a csoport két tanítójának Dan László és Kulcsár Zsolt testvéreknek.
 
      A 14 éves kor felettiek alkották a legnagyobbak csoportját és létszámra is ez volt a legnépesebb. Ez a csoport az imaházat használta alkalomról alkalomra. A közöttük végzett szolgálatot Lukács János és Bákai István testvér látta el.
 
      Nagy örömöt jelentett minden olyan gyermek és fiatal, aki közelebb került Jézushoz és így sokkal boldogabban mehetett haza, mint ahogy érkezett a táborba. Külön örömöt jelentett az, hogy a táborozók között szövetségünk minden gyülekezetéből voltak fiatalok és gyermekek. A táborozás egyik legmaradandóbb élményét az jelentette, hogy mindenki kapott ajándékba egy fehér pólót, amit saját maga dekorálhatott. Napokat töltöttek el gyermekeink és fiataljaink ezzel a munkával és nagy örömöt jelentett az, hogy megláthattuk, amint boldogan viselték ezeket a pólókat. Hisszük, hogy amikor otthonukban is újra és újra magukra veszik, mindig emlékezni fognak a táborban megtanult és átélt dolgokra. Egyben megtanulhatták azt is, hogy Istentől mindannyian kaptunk egy tiszta fehér ruhát, egy boldog tiszta életet, és a mi felelősségünk az, hogy mit teszünk vele. A gyermekeinkkel és fiataljainkkal végzett munkának óriási jelentősége van. Hálásak vagyunk azért, hogy Isten ebben a munkában használ bennünket, felnőtteket.
 
     Külön is köszönetet kell mondanunk azoknak, akik a háttér szolgálatot végezték a táborozás alatt. A mindennapi finom ételeket Bákai Olga, Bákai Kati néni és Podobni Erzsike néni készítette el. Messzemenőkig figyelembe véve a táborozók igényeit. Az étkezéshez és a táborozáshoz szükséges alapanyagok beszerzésénél Katona Lenke testvérnő nyújtott segítséget. Kulcsár Szilvi és Lukács Jánosné testvérnő pedig mindig ott szolgált, ahol a legnagyobb volt a szükség. A tó parton is katonás rend és fegyelem volt tapasztalható, hiszen itt a felügyeletet Katona Eszter testvérnő látta el.
 
      Köszönjük Jurás Pali bácsinak, hogy megörvendeztette a gyermekeket és traktorjával utazást tehettek a Jurás birodalomba. Szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik imádságaikkal segítették, hogy ez a tábor elérhesse célját. Természetesen mindenek felett a hála és a dicsőség Istené legyen, aki testi és lelki áldásokat adott az együtt töltött idő alatt. Ő őrzött meg minket minden bajtól, veszedelemtől, tragédiától. Neki mondhattuk el kéréseinket és neki adhattunk hálát az ima meghallgatásokért. A táborozás zárásaként, szombat délelőtt egy igazi gyermek és ifjúsági istentisztelet részesei lehettünk. Ízelítőt kaphattunk abból a munkából, ami a csoportokban zajlott a hét folyamán. Végezetül engedjék meg a testvérek, hogy ezúton is köszönetet mondjunk mindazoknak, akik a ramai tábor jelenét és jövőjét szívükön viselik. Jó dolog, hogy tudhatjuk, a mi munkánk nem hiába való az Úrban. Tudom azt, hogy gyermekek és fiatalok egyaránt nagy örömmel várják a jövőt, az újabb és újabb lehetőségeket az együttes táborozásra. Ebben lehet segítség, hogy az ez évi táborozáson készült fényképeket minden résztvevő megkapta ajándékba CD-n. Ezeket nézegetve visszaidézhetjük a múlt emlékeit és készülhetünk a jövőre.
               Dan László
 

Egy kis sarok Perecsenből a Rámai táborban

Nagy örömömre szolgált, hogy Torontó-i látogatásommal egybe esett az itteni magyar baptista testvérek konferenciája. Számomra nagyon áldásos volt. A konferencia mottója, hogy "kik a boldogok?" mindenkit érdekelt. A választ az Úr Jézus szavaiból kaptuk, konkrétabban a Hegyi Beszédből. Vasárnap arra kért bennünket Herjeczki testvér, hogy csoportosuljunk azok, akik Perecsenből származunk. Nagyon örültünk, amikor láttuk népes csoportunkat. Az örömünket növelte, hogy köztünk volt régi lelkipásztorunk, Torma János testvér és felesége, Irénke.
   

  Hálásak vagyunk az Úrnak a Perecsen-i gyülekezetért és arra kérjük, hogy legyen rajtunk az Ő áldása.    Id. Balla Sándor

AKIK ELŐSZÖR JÁRTAK RÁMÁBAN

Ez az első alkalom, hogy egyáltalán táborba vagyok. Minden nagyon tetszik a hely a tó mellett, az ennivaló, a játékok is izgalmasak és egyáltalán az, hogy testvérekkel vagyok egy ilyen helyen, az még felemelőbb. Az istentiszteletek nagyon építőek voltak. A téma „Kik a boldogok” nagyon aktuális, amikor olyan sok a szomorú ember környezetünkben. Bárcsak az itt hallottakat a gyakorlatba is használnánk. (Héczei Gyöngyi, Detroit)

Jó volt ez a hétvége és már várom a következő ifi hetet ezután. Nagyon jól sikerült a röplabda és a foci is izgalmas volt. Gondolom a héten több idő lesz az úszásra és a játékra is az áhítatok mellett. (Lukács Péter, Chicago)

Az utóbbi hónapokban kerültem közelebb a New York-i gyülekezethez. Ők biztattak, hogy jöjjek ide el. Most először vagyok keresztyén táborban. Nagyon jól érzem magam. Barátságosak és kedvesek itt az emberek, úgy érzem ez egy jó társaság. (Angyal Blanka, New York)

Látogatóban vagyok itt a gyermekeimnél. Nagy kiváltság számomra, hogy eljöhettem, mert nem mindenkinek van erre lehetősége. Számomra megnyugtató, hogy itt lehettem és találkozhattam az Észak-Amerikában élő magyar ajkú gyülekezetekből érkezett testvérekkel. Örülök, hogy sok a fiatal és jó hatással volt rám, hogy ha bár némelyik gyermekként hagyta is el szülőhazáját, de megmaradtak magyarnak és ragaszkodnak a gyülekezethez. Vágyam az, hogy közösségeinken belül sok ilyen tábor legyen, ahol közelebbről, távolabbról megismerjük egymást. (Kallai István, Temesvár)

Nagy kiváltság számomra, hogy első alkalommal itt lehetek a Rámai táborban. Régóta szerettem volna látni e tábort, de csak most engedte meg az Úr, hogy eljöhettem. A múlt évbe már nagyon készültem, de előtte való héten a bokám eltört és emiatt nem tudtam eljönni.

Ahogy jöttünk, már az úton megemlékeztem Cserepka testvérről, aki ezelőtt 44 évvel gondolt erre a táborra, a jövő nemzedékre, az ifjúságra, olyanokra, mint akikkel most itt örvendezünk mi is, kissé korosabbak. Milyen jó, hogy imája, gondolata ilyen formában megvalósulhatott és a tábor ma is él, áldások forrása lehet. Bárcsak lángolna újra az a mennyei tűz! Legyenek újabb misszionáriusok, mint Cserepka testvér. Az Úrra figyelő szívvel vagyok itt és várom, hogy mire akar tanítani engem. (Torma János, Chicagó)

Nagyon sokat hallottam már a táborról, fényképen is láttam és most örülök, hogy itt lehetek. Jó alkalom ez találkozni a régen látott ismerősökkel, és ugyanakkor megismerkedni azokkal, akikről eddig csak hallottam. Jó benyomásom volt az első perctől kezdve. Úgy éreztem, mintha egy nagy családba érkeztem volna meg, ahol az emberek nemcsak ismerik egymás nevét, de szeretik egymást is és számítanak egymásra. Úgy vettem észre, hogy nagyon fontos ez a hely mindenkinek. Akik ide eljönnek, nagy áldozatot hoznak, hogy egy hétvégét együtt töltsenek. Számomra ez nagyon ledöbbentő és mindez azt mutatja, hogy ez egy igazi közösség. Úgy érzem magamat itt, mint aki bár távolról érkezett, mégis otthonra talált. (Tőtős Ibolya, Perecsen)

kérdezte és lejegyezte: Pap Enikő