Baptist TOP1000

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

EVANGÉLIUMI HÍRNÖK - NAGY IMÁDKOZÓK  .  

2006. április       
A Biblia legszebb imádságai (1)
 
Az Úr Jézus imádsága a Gecsemáné kertben

Akik Isten közelében vannak: imádkoznak. Vagyis úgy szólnak Istenhez, mintha Ő ember volna, akitől kérni lehet, akivel vitatkozni lehet, aki választ is adhat kérdéseikre. Ő ugyan nem ember, de mi azok vagyunk, s Őt is sokszor úgy képzeljük el, mint egy hozzánk hasonló, gondolkodó személyt. Ezt a mi nagyszerű Teremtőnk nem veszi rossz néven tőlünk és nem sértődik meg rajta, hiszen ez a mi limitáltságunkból fakad, vagy a mi adottságaink következménye.
      Mivel mi nem tudjuk elgondolni az Istent, Ő öltött emberi formát, s lépett be a mi világunkba - ami bizonyára az Ő világának csak egy része. Jézus Krisztus nem korrigálta az ószövetségi nagyok imádságait, sőt maga is beállt az imádkozók sorába is. Istent atyjának szólította és minket is arra biztatott, hogy szólítsuk Őt atyánknak. Vagyis elfogadta, igazolta és ajánlotta, hogy a mi korlátolt, bár csodálatos képességünkkel tartsuk a kapcsolatot Istennel: imádkozzunk. Ajánló levelet is adott hozzá: tegyétek ezt "az én nevemben".
      Az imádkozók hosszú sorával találkozunk a Bibliában - mind az Ó, mind az Újszövetségben. Ebben a sorozatban a Biblia nagy imádkozóit vesszük sorra. Pontosabban azokat az imádságokat, amelyeket megőrzött számunkra az Úr. Nem törekszünk semmiféle sorrendiségre. Mindenesetre a Legnagyobb egyik imádságával kezdjük.

Az Úr Jézus imádsága a Gecsemáné kertben (Mt 26:36kk)

Akkor elméne Jézus velök egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom. 37. És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrődni. 38. Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem. 39. És egy kissé előre menve, arcra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te. 40. Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá őket, s monda Péternek: Így nem birtatok vigyázni velem egy óráig sem!? 41. Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen. 42. Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod. 43. És mikor visszatér vala, ismét aluva találá őket; mert megnehezedtek vala az ő szemeik. 44. és ott hagyva őket, ismét elméne és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszéddel szólván.

A legnagyobb ember könyörgése Atyjához, a Mindenhatóhoz. Ha lehetséges..., mindazáltal a te akaratod legyen meg! (Háromszor!) Milyen nagy szükségünk lenne erre a lelkületre! Követelőző, Istennek is parancsolni akaró imádságaink nem a hitünk nagyságát mutatják, hanem beképzeltségünket, magunk körül forgó, Istent is szolgálatunkba fogni akaró, teológia-mentes lelkületünket. Ne siker könyvekből tanuljunk imádkozni, vagy vallásos TV show-k magukkal eltelt főszereplőitől, hanem az Úr Jézustól!

          Herjeczki Géza

2006. május

Mózes egyik imádsága

"Könyörgék is az Úrnak abban az időben, mondván: 24. Uram, Isten, te elkezdetted megmutatni a te szolgádnak a te nagyságodat és hatalmas kezedet! Mert kicsoda olyan Isten mennyben és földön, aki cselekedhetnék a te cselekedeteid és hatalmad szerint? 25. Hadd menjek át kérlek, és hadd lássam meg azt a jó földet, a mely a Jordánon túl van, és azt a jó hegyet, és a Libanont! 26. De megharaguvék az Úr én reám ti miattatok, és nem hallgatott meg engem; hanem ezt mondá az Úr nékem: Elég ez néked, ne szólj többet már nékem e dolog felől! 27. Menj fel a Piszga tetejére, és emeld fel a te szemeidet napnyugot felé és észak felé, dél felé és napkelet felé, és nézz szét a te szemeiddel, mert nem mégy át ezen a Jordánon." (5Mózes 3:23-27)
 
Nem túlzottan ismert igeszakasz, de igen rendkívüli a szituáció. Amikor Mózes -halála előtt- visszaidézi Izráel fiainak a nagy vándorút eseményeit, akkor tesz említést erről az imádságáról.
      Amikor Isten megmondta neki, hogy nem mehet be az Ígéret földjére, ő megpróbált ezen változtatni: imába foglalta ezt a kérését Isten előtt. Csodálatos a rövid imádság kezdete, szerkezete, és a megfogalmazott konkrét kérés.
      Annyira "emberi", ahogy Mózes kívánkozik bejutni az Ígéret földjére, nagyon szeretné látni azt, amiért addig élt, harcolt, küzdött, tusakodott, sokszor szembenézve a halállal. Egész életét ez határozta meg. Mégis az imádságát Isten dicsőítéssel kezdi, Isten szuverenitásának és hatalmának és egyedüli Isten voltának kinyilvánításával folytatja. Mózes már az "út végén" jár, mégis azt mondja ebben az imájában, hogy az Úr "elkezdte megmutatni" neki nagyságát és erős kezét. A kérésében az van benne, hogy "Nem mutatnál még egy kicsit többet ebből nekem?" - tudniillik "Nem vinnél be mégis engem is Kánaán földjébe?"
      Ez az imádság nagyon személyes hangvétel: "Én Uram, Uram!" Mózes olyan gyermekien fogalmazza meg benne a konkrét kérését: "Hadd menjek át, és hadd lássam meg azt a jó földet a Jordánon túl, azt a szép hegyvidéket és a Libánont!" - Mózes szinte rimánkodik. Az is kiderül, hogy Mózesnek már konkrét földrajzi ismeretei is voltak az Ígéret földjéről, de mégis szerette volna "belülről" is látni. Végül azonban elfogadja Isten döntését és újból engedelmeskedik Neki. Utoljára: "Menj föl a Piszga csúcsára..." (27. vers)
      Mózes ebben az imádságban tényleg megpróbálta a lehetetlent: Istennek egy korábbi döntését megváltoztatni imádság által. Korábban úgy is tudott imádkozni Istenhez, hogy azt kérteTőle, hogy őt törölje el a föld színéről, de a nagy bnbe esett Izráel népének kegyelmezzen. Akkor nem volt "önző" egy cseppet sem, pedig Isten ígérte meg neki, hogy Izráelt eltörli, és az ő (Mózes) utódait pedig egy nagy néppé teszi. Most Mózes gyermeki módon mást kér Istentől "magának", de végül is elfogadja Isten megváltoztathatatlan döntését: "Legyen meg a Te akaratod!" Így lehetett ott később a megdicsőülés hegyén Illéssel együtt és beszélgethetett az egész világ megváltásának akkor hamarosan bekövetkező nagy eseményéről - a Megváltóval! (Lukács 9:30-31)
              Szlovák Tibor