Archive

2004
 

 

 

 

 

  Baptist TOP1000

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Evangéliumi Hírnök - Gyülekezeti hírek .
MELBOURNE, AUSTRALIA  (2005)

Ugrás a 2004-es oldalra

(A képek miatt az oldal lassan töltődik. Türelem képeket terem.)

2005. november

Szolgálatra elhívó Urunk akaratából és vezetése szerint június 28-án, kedden visszaérkezhettünk Ausztráliába, Melbourne-be feleségemmel együtt, hogy folytassuk a korábban elkezdett szolgálatunkat az Első Magyar Baptista Gyülekezetben.
      Istenünk korábban lehetőséget adott egy három hónapos időszakban szolgálni a testvérek között és megismerkedni egymással. Ekkor az Úr vezetését is közösen kértük a további szolgálatot illetően. S amikor Isten csodálatos egységre vezető munkáját megtapasztaltuk abban, hogy a gyülekezet teljes egységben megválasztott lelkipásztorának és feleségemmel együtt igényli a teljes idejű lelkipásztori szolgálatunkat, azonnal következett az első „nagy megpróbáltatás”. Haza kellett utaznunk Magyarországra és a melbourne-i testvérekkel egy időben elkezdtük intézni a szükséges ügyeket a munkavállalói vízum megszerzése érdekében. A gyülekezetnek, mint meghívónak és hivatalos munkáltatónak kellett az ausztrál törvények értelmében sok engedélyt és szükséges iratot beszerezni. Végül is a szükséges utolsó nyilatkozattal együtt minden papír megérkezett a budapesti Ausztrál Nagykövetségre, ezután az általunk már benyújtott vízumigénylés és a szükséges egyéb iratok, igazolások alapján megkaptuk a hivatalos munkavállalási vízumot, amely két évre szól és többszöri beutazást engedélyez számomra, mint „religious worker”-nek és feleségemnek.
      Közben különböző módokon tett próbára bennünket és a gyülekezetet is ez a helyzet, és a várakozás. Végül majdnem négy hónap elteltével repülőre szállhattunk és Istenünk oltalmát megtapasztalva megérkezhettünk szolgálati helyünkre, Melbourne-be, június 28-án, kedden.


Június 28-án a melbournei repülőtéren, testvéri körben

      E szolgálatunkban egyaránt élvezhetjük a Magyarországi Baptista Egyház támogatását. Mint korábbi magyarországi munkáltatómnak szintén egy igazolást kellett kiállítaniuk a budapesti Ausztrál Nagykövetség igényei szerint. Mészáros Kornél főtitkár testvér készítette el ezt az igazolást. Elutazásunk előtti héten rövid ideig bekapcsolódhattunk a Misszióbizottság ülésébe. Rövid beszámolóm után Papp János missziói igazgató testvér - áldást kívánva utunkra és szolgálatunkra - bocsátott útra bennünket, majd Kovács Géza lelkipásztor testvér imádsága által lettünk „kibocsátva” erre a különleges szolgálatra.
      A Victoriai Baptista Unio is támogató nyilatkozatban igazolta az ausztrál Emigrációs Hivatal felé az anyaországból érkező lelkipásztor szolgálatának szükségességét, miután megkapta Lelkészi Oklevelem hivatalos angol fordítását. S mint az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség által támogatott misszió, a Melbourne-i Gyülekezettel együtt Isten iránti hálával köszönjük meg az amerikai magyar testvéreknek a két évre megszavazott rendszeres anyagi támogatást, amelynek folyósítását meg is kezdték a Szövetség részéről. A gyülekezet is igyekszik anyagi áldozatvállalását növelni, hogy ez ne jelentsen akadályt, vagy nehézséget a teljes idejű lelkipásztori szolgálat betöltésénél.
      Június 29-én, szerdán este már folytattuk is a hétköznapi bibliaórákat ott, ahol abbahagytuk februárban: János apostol első levelének részletes tanulmányozását. Vasárnap, július 3-án úrvacsorai istentiszteletünk volt s emellett egyszerű keretek között újra köszöntöttük egymást - a gyülekezet és a lelkipásztor házaspár. Azonnal elkezdődött a gyermek bibliaköri munka is feleségem, Ági rendszeres szolgálatával. A vasárnapi istentiszteletek örömteli, áldott és vidám része a gyermekek rövid szolgálata.
      A gyülekezettel együtt elkezdtük tervezgetni a lelkipásztor beiktató ünnepélyt is. Közben haladt az idő, végeztük a soron következő szolgálatokat. Családok látogatása, ebédmeghívások, beteglátogatás, testvéri találkozások jelezték az „aktív szolgáló élet új valóságait” Melbourne-ben.
      Megérkezésünk után néhány nappal ünnepeltük feleségemmel a házassági évfordulónkat, melyről a testvérek sem felejtkeztek meg. Egy hónapon belül értem el földi életem jelentős fordulópontját: 50. születésnapomat. Ezt is testvéri közösségben ünnepelhettük meg. Közben megtartottuk az első gyülekezeti tanácskozásunkat, ahol a szükséges és aktuális anyagi természetű, és a gyülekezeti élettel kapcsolatos dolgainkat megbeszéltük és döntéseket hoztunk. Augusztus 21-én énekeseink egy csoportjával részt vettem a melbourne-i magyarok István király napi és az újkenyér ünnepe alkalmából szervezett „Megemlékezés”-en a Melbourne-i Magyar Központban. Énekeltünk három éneket és sok itt élő magyarral találkozhattunk.


Gyermekeink szolgálata egyik vasárnap délelőtti istentiszteleten


      Augusztus 28-án feleségemmel és még néhányan a gyülekezetből részt vettünk a Viktóriai Baptista Unió (Baptist Union of Victoria, BUV) által szervezett etnikai baptista gyülekezetek találkozóján, a Multikulturális Ünnepi Estén, melynek házigazdája most a Melbourne-i Arab Baptista Gyülekezet volt. Igen „megrendítő” és egyben bátorító volt meghallgatni az egyiptomi származású idős arab lelkipásztor testvér beszámolóját a gyülekezet megalakulásáról, és a jelenlegi Imaházukhoz való hozzájutás isteni csodák és gondviselés által kísért útjáról.
      Egy vasárnap délután a fiatalok számára szervezett feleségem egy rendkívüli alkalmat. Élményeiről és rendkívüli megtapasztalásairól számolt be a gyülekezet alapítójának egyik unokája Katona Dávid testvér, aki nem régen tért haza kínai „szolgálati útjáról”, amikor több napon át, naponta többször megtette az utat a határon át bibliákkal teli utazótáskákat cipelve, szüntelenül imádkozva, az Úrtól kapott bölcsességgel és oltalmát megtapasztalva. Társaival együtt bibliák ezreit juttatva el a jelenlegi legnagyobb ébredést és növekedést átélő keresztyén misszió számára. Néhány felnőtt is részt vett ezen az alkalmon.
      Eközben a gyülekezet anyagi áldozata révén megvásárolhattunk egy használt személygépkocsit, amely nélkül nem nagyon lehet élni, mozogni és szolgálati utakat megtenni itt Ausztráliában, Melbourne külvárosaiban sem. Közben még megoldásra várt a lelkipásztor házaspár lakáskérdése is. Végül az imaháztól 5-8 percnyi autóútnyi távolságra tudtunk egy két szobás lakást bérelni, ahova augusztus 20-án beköltöztünk az imaháznál lévő „ideiglenes lakásunkból.” Most már elmondhatjuk, hogy elérkezettnek látszik a beiktatási ünnepély ideje. Terveink szerint az Úr segítségével október 23-án, vasárnap tartjuk meg ezt a rendkívüli, és a Melbourne-i Magyar Baptista Gyülekezet életében igen ritkán előforduló – ünnepélyt.
      Azután jön az Ausztrál nyár az adventtel, karácsonnyal, szilveszterrel és újévvel. Imádkozzatok érettünk, hogy az Úr adjon áldást, életet és növekedést gyülekezetünkben!
      „És végül , testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogy nálatok is.” (2Thessz 3:1)

                 Szlovák Tibor

2005. április

HÁROM HÓNAP MELBOURNE-BEN

Isten különös kegyelméből, akaratából és csodálatos vezetése eredményeképpen három hónapot tölthettem feleségemmel együtt Ausztráliában, az Első Magyar Baptista Gyülekezetben, Melbourne-ben. Advent előtti vasárnapon találkoztunk először a gyülekezettel. Vasárnap délelőtt az istentiszteleten először Szfcs Jenő diakónus testvér köszöntötte a Szlovák házaspárt a gyülekezet nevében kifejezve örömét és a gyülekezet hálaadását Isten iránt, aki meghallgatta az imádságokat és küldött pásztort a gyülekezet számára. Ez akkor még különlegesen csengett a fülünkben, de a három hónap végén megérthettük, hogy mit is jelentett ez valójában Isten tervében és munkájában. Válaszomban én is Isten csodálatos vezetésére utaltam, amelyet megtapasztaltunk az első gondolat felvetődésétől, az ügyintézésen át egészen a kiérkezésig és a szolgálat megkezdéséig. Az istentiszteleten jelen volt és igei buzdításával szolgált, köszöntötte a lelkipásztort és feleségét, valamint gyülekezethez is intézett buzdító és tanácsoló igéket Paul James lelkipásztor testvér, aki a Victoria állambeli Baptista Unió részéről, mint az etnikai gyülekezetek ügyének gondozó pásztora hivatalos késviselőként volt jelen.

Azután következett az adventi időszak. Minden vasárnap két istentiszteletet tartottunk, melyeken egyre több résztvevő jött el Isten igéjének meghallgatására. Ekkor tartottuk meg a gyülekezet hálaadónapját is. Szerdánként pedig a bibliaórákon folyamatos és részletes igemagyarázatok hangzottak el János apostol első levele alapján. Minden bibliaórán minden jelenlévő imádságban is megszólította Istent, aki előbb szólt hozzánk. A gyülekezet életében egy megelevenedési, megújulási folyamatot tapasztalhattunk ebben az időszakban. A vasárnapi imaórák általában fél órásak voltak korábban. Most nem volt ritka az egy órás imaóra, szinte minden jelenlévő buzgó imádkozással kapcsolódott be a gyülekezet imaközösségébe.


A február 6-i, vasárnap esti istentisztelet után készült kép a gyülekezetről és a számos vendégről.

Feleségem Ági nagy örömmel és lelkesedéssel kezdte el a gyermekekkel való foglalkozást. Eleinte egy-két gyermekkel, de volt, amikor már 8-10 fő is részt vett a gyermekbiblia órán. S minden vasárnap délelőtt az imaóra után az istentisztelet kezdetén a gyermekek szolgálata gazdagította az alkalmakat, amikor néhány kérdésre válaszoltak a gyermekek, felidézve a bibliakörben tanultakat, elmondták az aranymondást és énekeltek is. Az ifjúság is szolgált néhány alkalommal, a lelkipásztor házaspárral kiegészülve. Így történt ez az egyik karácsonyi istentiszteleten is. Hétköznaponként heti egy alkalommal az ifjúsági bibliaórát is elkezdtük s nagyon áldott és közösségépítő alkalmak voltak ezek a beszélgetések, tanítások és imaközösségek.

Rendkívüli alkalom volt a Melbourne-ben élő magyarokkal való találkozás az Adventi Gyertyafényes Est alkalma a Magyar Házban Advent utolsó vasárnapján. A katolikus lelkész szervezésében zajlott a program. Baptista részről felkérték a lelkipásztort igei gondolatok elmondására. Örömmel szólhattam a karácsonyi evangéliumot a több száz fős hallgatóság előtt 1János 4:9 alapján „Abban nyilvánult meg az Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk általa.” Isten azt küldte el hozzánk, akire a világnak igazán szüksége volt – hangzott az evangéliumi üzenet. A gyülekezet énekkara is szolgált három énekkel, - jó hagyományokat folytatva – ezen az évente megrendezésre kerülő alkalmon. Egy másik alkalommal is szólhattam a kinti magyarsághoz, amikor a 3ZZZ magyar rádióban fél órás riportot készített velem a rádió szerkesztő-riportere. Ez is alkalom volt a személyes bizonyságtételre és az evangélium lényegének meghirdetésére.

Amikor feleségemmel előregondoltunk erre az időszakra ott volt bennünk a kérdés, hogy vajon milyen is lesz az idei rendkívüli Szenteste számunkra, távol a családunktól, szeretteinktől? Hála Istennek és a szerető testvéreknek, nem egyedül ünnepeltünk, hiszen Bátkay József testvérék meghívtak otthonukba s még egy másik kedves meghívott házaspárral együtt náluk tölthettünk néhány órát.

A három hónapos időszak alatt meglátogathattunk minden gyülekezeti tagot, családot otthonukban is. Élvezhettük vendégszeretetüket és átélhettük a krisztusi közösséget, jobban megismertük egymást. Több alkalommal találkozott az egész gyülekezet is családi, házi alkalmakon. Így a szilveszter estét, - a gyülekezeti istentisztelet után - Bátkay József testvéréknél töltötte az egész gyülekezet. Az ünnepi ételek gazdagságában, asztalközösségben, énekléssel, beszélgetéssel vártuk az év fordulóját, amikor a lelkipásztor imádkozott, majd elénekeltük a magyar és székely himnuszt s egymást köszöntöttük az újév első perceiben. Egy másik alkalommal a Balla család kettős születésnapi ünnepségén volt meghívott részvevő a gyülekezet ifjabb Balla Ferenc testvér házában az ő és édesapja születésnapi partiján. S végül a hazautazásunkhoz közeli szombaton újra Bátkay testvérék vendégszeretetében részesültünk. Jó alkalmak voltak ezek a testvéri közösség megélésére és megerősödésére. Úgy éreztük, hogy a testvérek reánk árasztották minden szeretetüket. Ahogyan egyre jobban megismertük egymást úgy kötötte össze egyre jobban az Úr szívünket.

Azt mondhatjuk csodákat éltünk át az Úrban igen rövid idő alatt. Ennek legcsodálatosabban megtapasztalt része volt az, amikor január 30-án a gyülekezet szavazott a lelkipásztor választás kérdésében. Az Úr teljes egységre vezette a gyülekezetet és megválasztotta lelkipásztorának Szlovák Tibor lelkipásztor testvért. Feleségemmel együtt, lelkileg meghatódva köszöntem meg az Úrnak és a gyülekezetnek a döntést, és válaszképpen kinyilvánítottuk a saját „IGEN”-ünket. A gyülekezet minden tagja szemében is a meghatódottság könnyei tükröződtek. Csodálatos volt megtapasztalni Istennek egységre elvezérlő munkáját! Tudtuk, hogy még el kell telni hosszabb időnek addig, míg e közös döntés alapján elkezdődhet a lelkipásztor házaspár teljes idejf szolgálata a Melbourne-i Gyülekezetben, de hitben már átvettük az Úrtól ezt a szolgálatot.


Rev. Paul James, representing the Baptist Union of Victoria and interpreter Maria Kulcsar


Katona Lajos, Katona Rózsika, Szlovák Ági és Szlovák Tibor lp.

Február első vasárnapja volt az utolsó vasárnap, amikor Magyarországra való visszautazásunk előtt még találkozhattunk a gyülekezettel. Délelőtt az úrvacsorai közösségben voltunk együtt. Délután pedig aratási ünnepélyt tartottunk, - kissé előre hozva ezt az ünnepet – majd a kölcsönös búcsúvételre is sor került még az istentisztelet keretében, azután egy projektoros vetítéssel emlékeztünk az itt töltött 3 hónapra, felvillantva az átélt élmények képeit a népes számú gyülekezet előtt. Az istentisztelet után szeretetvendégségen időzött együtt továbbra is a gyülekezet a nőtestvérek jóvoltából. Ezen az alkalmon, az egyébként 32 tagú gyülekezetben hetvennél is többen voltunk együtt. Az istentisztelet után közös gyülekezeti fényképeket is készítettünk. Abban a reménységben és hitben köszöntünk el egymástól, hogy az, AKI eddig elvezetett ilyen csodálatosan bennünket, továbbra is vezetni fog. Betölti a gyülekezet szükségét és megáldja új erővel a lelkipásztor házaspárt, akik szolgáló életében az egyik legnagyobb „fordulat” következett be így elhívó Urunk akaratából.

A gyülekezet végig nagy szeretettel gondoskodott rólunk. Ezúton is köszönjük ezt a szeretetet. Köszönjük az Észak Amerikai Magyar Baptista Szövetség támogatását is, akiknek szívére helyezte az Úr a Melbourne-i Magyar Baptista Misszió ügyét.


Szlovák Tiborék a gyülekezet hirdetőtáblája mellett

Beszámolóm végén hadd álljon itt néhány bibliai idézet, melyek elhangzottak az elköszönés alkalmával az istentiszteleten.

A gyülekezet részéről: „Mert milyen hálával is fizethetünk az Istennek ti érettetek, mindazért az örömért, amellyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk előtt? … Maga pedig az Isten és a mi Atyánk, és a mi Urunk a Jézus Krisztus egyengesse meg a ti utatokat mi hozzánk!” (1Thessz 3:9-11)

Lelkipásztor részéről: „Mi pedig, testvéreim, miután külsőleg, de nem szívünkben, egy rövid időre elszakadunk tőletek, annál nagyobb vágyódással törekedünk arra, hogy ismét lássunk titeket.” (1Thessz 2:17) „Mert ha távol vagyok is testben, lélekben mégis veletek vagyok, és örömmel látom a köztetek uralkodó szép rendet és Krisztusba vetett hitetek szilárdságát.” (Kol 2:5)

Szlovák Tibor