Házasság-terápia Coloradóban

 

Amikor Coloradóba indultunk, a Detroitban elvégezetlenül hagyott munkám tudata nyomasztott. Tudtam, hogy egy hét nem nagy idõ, mégis lelkiismeret furdalásom volt, hogy miért éppen akkor indultunk vakációra. Kétség nem fért ahhoz, hogy az Úr akaratát teljesítjük és hálánkat fejezzük ki iránta engedelmességünkkel, a Sátán mégis kételkedést lopott a szívembe az elsõ napon. Amikor végre a hegyek lábánál a friss levegõn megpihentünk már nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy ez a kis pihenés milyen jól jön. A testvérekkel való találkozás nagy örömmel töltött be és az együtt éneklés még inkább. Tudtam, hogy a hét programjai sokszínûek, de számomra Novák József lp. házaspáros-alkalmai különlegesnek bizonyultak. (A szervezõk komoly odafigyelését dicséri, hogy a több mint 30 jelenlévõ házaspár részére külön alkalmat szerveztek.)

      Az elsõ alkalom az ismerkedésé volt és egy érdekes játéké, amiben kiderült, hogy mennyire ismerjük a párunkat. Mindkét félnek válaszolni kellett egy kérdésre úgy, hogy közben egyik sem tudta mi a másik válasza. Nehéznek bizonyult ez a "játék", de felszabadult volt a társaság és õszinte, az eltérõ válaszokon pedig jókat derültünk. Le is szûrte Novák testvér a válaszok sokféleségébõl, hogy az egymással való kommunikációval hadilábon állunk. Az alkalom végén sokan és szívbõl imádkoztak és én akkor nagyon úgy éreztem, hogy bár nem ismerek mindenkit személy szerint, mégis hirtelen összeforrtunk. Sokkal könnyebben ment a barátkozás és ismerkedés ezután az alkalom után.

      A második találkozás alkalmával a szeretet-nyelvekrõl beszélgettünk, Gary Chapman "Az öt szeretet nyelv" címû könyve alapján. Végig elemeztük az öt szeretet nyelvet (elismerõ szavak, minõségi idõ, ajándékozás, szívességek és testi érintés) és megpróbáltuk felismerni, hogy melyik jellemez leginkább bennünket. Novák testvér buzdítására, házaspáronként félrevonulva, imádságban vallottuk meg az egymás ellen "elkövetett" szeretetlenségeinket és kértük az Úr segítségét, hogy a jövõben egyre gyakrabban "beszélhessük" házastársunk szeretetnyelvét. Amilyen nagy büszkeséggel hallgattam Novák testvért az alkalom elején, annyira sírtam a végén. A büszkeség abból adódott, hogy én már ismertem a könyvet, sõt beszélgettünk is a férjemmel róla. Arra kellett azonban rádöbbennem, hogy vajmi kevéssé alkalmazom az olvasottakat. A tábor elsõ napjaiban is a saját pihenésem volt fontosabb és nem gondoltam a férjemmel. Ez az alkalom azonban újra ráirányította a figyelmemet a férjemre, hogy az Õ boldogságát munkáljam.

      A harmadik beszélgetés alkalmával Dr. Pálhegyi Ferenc "Házassági karambolok" címû könyve alapján a konfliktus helyzetek alatt általunk leginkább alkalmazott ál-megoldások sokféleségét vizsgáltuk. Nevettünk saját módszereinken, könnyen felismertem én is, hogy nálunk a duzzogás a leggyakoribb. A skálát még tovább tarkítják a szõnyeg alá seprés, hajbakapás, munkába temetkezés, a belebetegedés sõt ennél pikánsabbak is.

Az utolsó foglalkozás alkalmával azon gyülekezetek tagjai, ahol már korábban megindult a házaspárok alkalma, buzdították a többieket, hogy érdemes idõt és energiát áldozni arra, hogy ezek az alkalmak minden gyülekezetben beinduljanak. Ezen kívül egy házaspáros internetes fórum elindításáról beszélgettünk, ahol különbözõ házassággal kapcsolatos témákról cserélhetnénk véleményt. (Azóta ezt a fórumot már létre is hozta egy kaliforniai testvér. A weboldal ezen a címen található meg: http://www.zsoltaros.com/hazasforum/  Mindenki figyelmébe ajánlom.)

Hálás vagyok a résztvevõk õszinteségéért és nyitottságáért. A házaspáros alkalmak terápiaként hatottak rám és már nagyon várom az újabb találkozás lehetõségét.

      Az Úr áldja meg a házaspárokat!

            Bencze Krisztina

A  HEGYEN        Pap Enikõ (Detroit)

Különleges hétre gyûltünk össze 140-en, augusztus 15-22 közötti héten, a nagyszövetség és az ifi szövetség szervezésében. A helyszín a kolorádói hegységben levõ YMCA keresztyén tábor, ami kb. 2 órára van Denvertõl. A több hónapos szervezés, imádkozás és elõkészületek után végre elérkezett a várva várt alkalom. Gyülekezeteinkbõl, a szórványból, Magyarországról, Erdélybõl és még a távoli Ausztráliából is érkeztek a testvérek . A táborba érkezõk szeme- szája nagyra nyílt. A helyenként még hóval fedett csúcsokat csodáltuk és közben kapkodtuk levegõ után. A lapályon lakó ember ugyanis nehezebben veszi a levegõt a közel 3000 méter magasságban elterülõ  "völgyben" , de hát hol vannak még a csúcsok!? Felocsúdva kezdeti álmélkodásainkból, hamar szemeink elé tárultak a tábor szépségei is. A tábor közepén lévõ fa templom s a mellette levõ réz szobor. A szobor egy férfi alakot ábrázol, aki a mellette álló gyereknek a hegyekre mutat. Mintha egy apa tanítaná gyermekét az igére: "Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jõ az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet" 121. Zsolt 1-2. Milyen jó, hogy az én szívem is erre dobban, ezt vallhatom én is boldogan.

Egész héten érdekes és gazdag volt a program, kora reggeltõl késõ estig. Már hajnalban sportolással és igével kezdhettük a napot. Alkalom adtán a korán kelõket az Úr meglepte néhány szarvassal a tábor területén. A reggeli után a félórás éneklés mintegy felkészülés volt a korcsoportokra felosztott foglalkozásra. Az ezután következõ sportolás csak növelte étvágyunkat az ebédre és kedvünket a délutáni kirándulásokhoz, mert abból is volt bõven. Felfedezésre várt számunkra a Rocky Mountain nemzeti park magasra ívelõ hegyvonulata. A szerpentines út mellett a 15-20 méter magas botok árulkodtak, hogy bizony itt van azért télen jó nagy hó. Mi is láttunk mutatóba egy keveset. A hegytetõre érve csodálkozva néztük a felírást, 3595 méter magasságba vagyunk. Micsoda kilátás! A völgyben süt a nap, ahajt (2 heggyel odébb) szakad az esõ, villámlik és dörög, néhány cseppet mi is kapunk belõle. A turista házban az erdész készségesen válaszol kérdéseinkre. Tõle megtudtuk, ami már addig is feltûnt, hogy a gyér növényzet miatt is védett a terület és csak a kijelölt ösvényen szabad járni. A kõ és virág gyüjtõktõl az erdész barátságosan elvette az  "árut" . A Teremtõ ottlétünk alatt egy farkast is küldött látogatóba, hogy a városi ember ismerkedjen a vadon állataival a szabadban is. A hegyrõl lefelé pedig egy 10-15 állatból álló szarvas csordával is találkoztunk.
      Másik nap eljutottunk az Alberta nevû vízeséshez, aminek olyan kristálytiszta, hideg vize volt, hogy többen meg is kóstolták.
      A  "hummer ride" jónak ígérkezett és nagy érdeklõdéssel vártuk. Az elinduláskor kicsit szemerkélt az esõ, de reménykedtünk, hogy a hegy túloldalán majdcsak kisüt a nap. Nem így történt! A túra vezetõ igyekezett a tõle telhetõ legjobbat nyújtani és érdekessé tenni az utat. A hatalmas nyárfák történetét mesélte és a fa kérgén lévõ nyomokra mutatva elmondta, hogyan készíti fel a medve a bocsokat az önálló életre. A 6x2 kereken guruló katonai kocsi, ami a kõhalmokon is képes felkapaszkodni biztonságban, hullámvasút élményt is felidézett sokakban. Sajnos a nagy esõtõl a tetõn az orrunkig is alig láttunk s mire visszaértünk a táborba szárítógépbe való volt a csapat. Ettõl aztán többen megijedtek és nem volt bátorságuk másnap elmenni a vadvízi evezésre. Aki mégis megtette, szép élménnyel lett gazdagabb. A csodálatos napsütésben, gyönyörû tájakon a csapatmunkát gyakorolhatták a 8 személyes csónakok evezésével.
      De még nem írtam a lovaglásról, a horgászásról, az érdekes és izgalmas csoportjátékokról, az esti marsmallo és szalonna sütésrõl és még sok-sok másról.
      Az esti istentiszteleti alkalmakat sem szeretném kifelejteni hiszen annyira építõek voltak. A szervezõk az azon a héten zajló olimpiai játékokra gondolva, ahhoz kötve választották a témát: Isten csapata. Az igehirdetések válaszoltak olyan kérdésekre mint: ki és hogyan csatlakozhat Isten csapatához; ki az ellenfél; mi a feladata a csapat tagjának; hogyan lehet gyõzni; milyen a csapatszellem? Az igei alapot Pál apostol életútja adta az Apostolok Cselekedeteibõl.
      A hét hamar eltelt és mi megtapasztalhattuk, hogy jó nekünk együtt a hegyen - szemeinket a Teremtõre emelve dicsérni Õt kezének csodálatos munkájáért és érezni mennyire igaz: "ahol szeret és békesség van, oda küld áldást az Úr."
      Köszönjük azoknak, akik a szervezés oroszlán részét vállalták: Szabó Pista , Gerstner Korry és Kulcsár Zsolt testvéreknek a szépen megtervezett és kivitelezett munkát és mindazoknak, akik imádkoztak értünk. Megérte!
      A hét végén egy kérdés hangzott újra és újra: Mikor lesz a következõ ilyen hét?!
              

KI  LESZ  A  GYŐZTES ?     Kulcsár Ibolya (Louisville)

 

Karjait szélesre tárva szalad a célba ért olimpiai győztes, Fani Halkia, aki 52.82 másodperc alatt, elsőként, tette meg a 400 méteres akadályfutást. A görög zászlók a magasba szállnak, hogy köszöntsék az aranyérmes győztest. Fani diadalmasan előrevonul a görög zászlóval a hátán. Népe öt ünnepli a görög himnusszal. Álma valóra vált. Az övé lett az aranyérem.

      Felséges érzés babérkoszorúval és aranyéremmel jutalmazva állni a győzelmi dobogó legmagasabb fokán.

      Van egy ország ahol csak győztesek vannak. Az edző minden honnan választ játékosokat, és aki követi az ő utasításait az minden alkalommal nyer.

      Talán felmerül benned a kérdés: Hogyan kerülhetnék be a győztes csapatba?

1. Aki benevez

Az Olimpiai játékokra nem mindenki alkalmas, de a Jó Isten csapatjában a legvérmesebb ellenségre - vagy éppen terroristára - is a legnagyobb szeretettel várnak. (Lásd ApCsel 9:1-22)

      A Jó Isten csapatjába mindenki benevezhet.

2. Aki edz / uralkodik önmaga fölött

A Jó Isten csapatjába mindenki úgy jöhet ahogy van, de nem maradhat a régi. Itt Isten az edző, és nagy önuralomra van szükség az engedelmességhez.

      "Jobb a hosszantűrő az erősnél; és aki uralkodik a maga indulatán, annál, aki várost vesz meg." Péld. 16:32

      Megsanyargatom testemet és szolgává teszem... - énekeltük a Colorado-i himnuszunkban.

      Az edzés önmagában véve többségünknek nem kecsegtető. Miért van mégis szükség rá? A gyakorlatért? Az izmokért? Az erősödésért?

      Fizikai testünk úgy van megteremtve, hogy minél többet használjuk B az ésszerűség határain belül- annál erősebbé válik. Ugyanígy szükségünk van a lelki izmaink erősítésére is, például így:

      - Olvassuk és hallgassuk az Igét!

      - Fogadjuk meg, hogy megtesszük amire a Jó Isten kér bennünket!

      - Emlékezzünk az ígéreteinkre!

      - Tegyük is meg amit megígértünk!

 

3. Aki kitart

Ha a Jó Isten csapatjában maradunk lesznek próbák, és sokszor leszünk "kívül a kényelem zónán" - ahogy a Colorado-i táborban beszéltünk róla egy alkalommal.

      A próba idején jusson eszünkbe Pál biztatása, aki maga is sok megpróbáltatáson ment át:  "a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk." 2Kor 4:17

      Táborozásunk végén minden gyermek kapott egy szimbolikus aranyérmet emlékeztetőül, hogy a Jó Isten csapatjában mindenki győztes.

      Egyedül nem győzhetsz, Istennel pedig nem veszíthetsz. Te beneveztél-e már a győztes csapatba? Követed-e az edződ utasításait? S ha igen; Kitartasz-e az örök dicsőségig, ahol a megjutalmazás vár?

              

ÚTRAVALÓ ... KOLORÁDÓBÓL      Demeter András (Chicago)