Baptist TOP1000

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Evangéliumi Hírnök - Gyülekezeti hírek .
DETROIT, Michigan

(A sok fénykép miatt az oldal lassan töltődik. Türelem képet terem.)

2003. december

95 ÉVES A DETROITI GYÜLEKEZET

A REFORMÁCIÓ nem csak egy gyülekezet ünnepe, hanem a protestáns gyülekezeteké. Luther, Kálvin és jónéhány anabaptista vezető élete kockáztatása árán is kitartott Isten igéjének egy-egy felismert tanítása mellett. A csak kegyelemből, csak is hit által és kizárólag Isten igéjére építve alapelv új irányt adott az egyházaknak, gyülekezeteknek. Örültem hát, hogy az idén mind a három aktív protestáns magyar gyülekezet részt vett a nálunk rendezett reformációs ünnepélyen.
      A református, a pünkösdi és a baptista testvérek szolgálatai, versek és közös-, kar- és szólóénekek, valamint a Nagy Láda és Elemér hárfa-fuvola duó számai után Nt. Varga Ferenc református lelkipásztor hirdette az igét - Kirsztus különleges szerepét hangsúlyozva, a Kolossé 1:15-23 alapján. Az istentiszteletet szeretetvendégséggel fejeztük be, amelynek során a pastors appreciation hónap alkalmából gyülekezetünk részéről köszöntötték a jelen levő 3 lelkipásztort.

A detroiti imaház

HÁLAADÓNAP
A magyar baptista misszió Detroitban 95 évvel ezelőtt kezdődött. Az év során többször is emlegettük ezt a hosszú, kegyelmi időt. Hálaadónapunk délelőtti istentiszteletén Herjeczki testvér vetített képek segítségével tekintett vissza a megtett útra. Bemutatta a gyülekezet imaházait - a jelenlegi a negyedik, majd az eddig itt szolgált 14 lelkipásztor fényképét (a legutóbbi kivételével, akit élőben látunk eleget). 
Kik voltak ezek a lelkipásztorok? 
Gazsi István teológus 1910 - Végh Mihály 1911-1915 - Gogolyák György 1915-1918 - Schilling Péter 1918-1921 - Fazekas S. János 1922-1927 - Dr. Somogyi Imre 1928 - Dulity Miklós 1928-1931 - Petre Adalbert 1931-1950 - Bógár József 1951-1958 - Schmidt Henry 1958-1960 - Molnár Antal 1962-1967 - Szabadi Gusztáv 1969-1974 - Herjeczki András 1976-1983, 1988-1989 - Lovas András 1984-1988 - Herjeczki Géza 1990- .
Hálát adtunk az Úr hűségéért, mellyel évtizedeken át hordozta ezt a gyülekezetet. Az igehirdetés végén az Úr a mi hűségünkre kérdezett rá. Voltak többen is, akik - ha csak magukban is, de - megígérték az Úrnak, hogy hűségesek lesznek Hozzá is és az Ő itt élő és szolgáló gyülekezetéhez is.
      Hálaadónapi közös ebédünkre több vendég is érkezett, főleg azok, akik az imaház födém-cseréjén dolgoztak, családtagjaikkal együtt. Egyszerre sok gyermekünk és fiatalunk lett. Az ebéd végefelé megnéztük a munkálatok során készült fényképeket.
      A délutáni istentiszteleten a 95 év legutóbbi hónapjaira gondoltunk, amikoris az Úr segítségével és testvéri összefogással több halaszthatatlan és néhány időszerű munkát végeztünk el. A jubileumi év második felében parkolót javítottunk, kifestettük belülről az imaházat, az évek óta gondot okozó, 50 éves tetőn lecseréltük a födémet, végül, mintegy ráadásul a szolgálati lakáshoz garázst építettünk. A szakmunka nagyobb részét Juhász Sándor testvér, a helyi magyar pünkösdi gyülekezet tagja vállalta fel, aki munkatársaival és gyülekezetünk tagjaival szép és eredményes munkát végzett. E testvéri segítség nélkül nem tudtuk volna megoldani az imaházunknál halaszthatatlanul szükségessé vált feladatainkat. Köszönettel fogadtuk szövetségünk segítségét - kiadásaink mintegy harmadrészét azzal fedeztük.
      A hálaadónapunk délutánján elsősorban a vendégeink szolgáltak. Hallottunk kiváló zongoraszólót és éneket Netza Olivér testvértől és feleségétől, vadászkürt-zongora duót, énekeket a Kerekes gyermekektől és néhány verset. Cornel Dragoi lelkipásztor románul hangzó igehirdetését Kerekes Tibor testvér magyarra fordította, így mindenki megértette azt.   H.G.

2003. szeptember

Nyári gyülekezeti alkalmaink közül idézek föl néhányat ezeken a sorokon. Június 1-én gyülekezeti pikniket tartottunk Mikó Tiboréknál. A délelőtti istentisztelet után mindannyian Mikó testvérék felé vettük az irányt. Együtt ebédeltünk, s azután Herjeczki testvér a nem régen graduált Mikó Istvánt köszöntötte, aki mérnöki diplomát szerzett. István az ősszel kezdi meg teológiai tanulmányait - amihez az Úr áldását kívánjuk! Mikó Bélát és Ibolyát a 30 éves házassági évfordulójuk alkalmából köszöntöttük. A képen látható testvérek mindegyike valamilyen jeles eseményhez érkezett - énekkel köszöntöttük őket. A délutáni istentiszteletünket is itt tartottuk meg, jónéhány vendég jelenlétében.
 
Július végén Dóczé Bálint, Szentpéteri lelkipásztor volt a vendégünk néhány napig. Testvérünk a szerda esti istentiszteleten igehirdetéssel szolgált, majd beszámolót kértünk tőle a szlovákiai magyar misszióról, melyhez képeket vetítettünk. Örömmel támogattuk mi is azt a misszió munkát, amit testvéreink a Felvidéken végeznek.
 
Augusztus első szombatján Fűr Naómi graduálási partiján vettünk részt. Örültünk az örülőkkel, gratulálunk Naóminak, kívánva, hogy az Úr vezesse őt élete mostani fordulópontján és további tanulmányai során. Herjeczki testvér néhány igei gondolata után id. Fűr testvér, a nagyapa mondott hálaadó imádságot. A csoportkép egy kiadós ebéd után készült Béláéknál.
 
Sokan hazalátogattak a nyáron, s örömmel nézegettük a fényképeket - ezúttal a parkolóban Bancsov Barna képeit.

Mostanában többet énekelünk. Az utolsó fényképen a fiatalok énekelnek: Enikő, Eunika, Krisztina, Ákos és Anna.   HG

2003. május

A HOLT TENGERI TEKERCSEK
Beszámoló a detroiti gyülekezet egy rendkívüli vasárnapjáról
 
Bibliatanulmányozás, igeolvasás és imádkozás közben sokszor eszembe juttatja az én Atyám, hogy ne feledjek hálát adni a Bibliáért, mert nagy kincs az.
      Hogy mégis mekkora ajándék és kegyelem az Ige jelenléte a mai világban és talán ennél sokkal inkább Isten munkája az Igén keresztül a világ felé, az számomra ma méginkább megmutatkozott.
Ez év márciusa óta hallottuk, hogy a Holt Tengeri Tekercsek címmel kiállítás nyílt Grand Rapids (Michigan) városi múzeumában. A detroiti magyar baptista gyülekezetben szó esett arról, hogy sokan megnéznék a kiállítást, de csak most április utolsó vasárnapjára sikerült belépőjegyeket szerezni a nagy érdeklődés miatt. Herjeczki Géza jó pásztorként bizony nem akarta a gyülekezetet istentisztelet nélkül hagyni, de azért belátta ő is, hogy ezt az alkalmat, ha így adta az Isten, hogy vasárnap legyen, meg is fogja áldani.
      Korán reggel keltünk és idejében, imádsággal indultunk el a két és fél órás autóútra. Négy autóval mentünk, szép sorban és még négy autó jött más-más irányból. Összesen 36-an voltunk, főleg Detroitból de egy házaspár Kalamazoo-ból is. Isten csodálatos idővel áldotta meg utunkat, igazi meleg tavaszi nap volt. Mindenkinek sikerült időben megérkezni és parkolni is. A múzeumba a belépés időponthoz volt kötve és nagyon kedves túravezetőnk is volt.
      A Grand Rapids-i múzeum hatalmas modern építmény, tele kisebb bemutatótermekkel, sőt planetáriummal. A Holt Tengeri Tekercsek kiállítás a múzeum legfölső emeletének egy részét foglalta el. A modern technika jóvoltából egyéni fülhallgató és adó-vevő segítségével nézhettük végig a kiállított darabokat.
      A legelső néhány kép a tekercsek két megtalálóját mutatta és az agyagbarlangokat, ahol a felfedezés történt. Számomra külön érdekesség volt a gipszből elkészített bejárat, egy igazi barlang bejáratához hasonló. A történet így számunkra is elkezdődött és lépésről lépésre megismerhettük nemcsak a kumráni közösség szigorú életét, de életkörülményeiket is és a szent szövegek állatbőrre történő másolásának nehéz feladatát. Kisebb-nagyobb agyagedények, használati tárgyak mellett a kumráni barlangokban talált több százezer tekercs darabkából ezen a kiállításon csak néhány jellegzeteset láthattunk. (12 eredeti leletet kapott kölcsön a Grand Rapids-i múzeum a Jeruzsálemi Shrine of the Book múzeumtól.) Külön leírás-bemutatás készült a tekercsdarabok feltárásáról, "megfejtéséről", a részek összeillesztéséről és megőrzéséről az utókor számára.
      A kiállítást még érdekesebbé tette a teremben itt-ott elhelyezett kis méretű képernyőkön folyamatosan futó ismeretterjesztő kisfilm, gyerekek számára is könnyen olvasható kumráni törvénykönyv és a tekercsekről egy kirakós puzzle játék. Az egyik feltűnő érdekesség az volt, hogy a kiállított tárgyak védelme érdekében a teremben nem volt erős világítás, sőt a kétezer éves, eredeti tárgyakra nem esett fény, hiszen ezáltal is még inkább károsodnának.


A detroiti csoport egy része Grand Rapids-ban, a Holt Tengeri Tekercsek kiállításon

      A Holt Tengeri Tekercsek kiállítás után egyeseknek arra is jutott ideje, hogy a múzeum többi kiállító termébe is benézzenek. Azután újra összegyűltünk, ezúttal a planetáriumban, hogy mégegyszer végignézzük a tekercsek történetét, rövidfilm formájában. Mivel sok volt a csillagászati bemutatás, ami nem igazán kapcsolódott a témához, többen elálmosodtak és szunyókálni próbáltak. A planetárium után még egy bő félóra jutott, hogy sietve körbesétáljuk a múzeum kiállításait, igyunk egy jó kávét, csoportképet készítsünk és arról is szó essen, hogy hol érdemes megállni útban hazafelé egy áhítatra.
      Az áhítatot egy városi játszótéren tartottuk. Ifj. Für Béla vezetésével jót énekeltünk az áhítat elején és azután Herjeczki Géza lelkipásztor összefoglalta a múzeumban látottak lényegét és jelentőségét, arra irányítva a figyelmet, hogy a teljes Írás Istentől ihletett és hogy milyen nagy kincs, hogy két évezred után mi a kezünkben tarthatjuk azt a Biblia formájában. Arról is beszéltünk, hogy milyen jó lenne összegyűlni és összegyűjteni a gondolatainkat, megfigyeléseinket, élményeinket, hogy még inkább ki tudjuk szűrni a lényeget. Az áhítatot újabb éneklés és imádság követte, amiben hálát adtunk az Úrnak ezért a csodálatos napért és együttlétért és kértük Őt, hogy a hazafelé vezető úton is Ő legyen velünk.
      A húsvét előtti böjti időszakban arra igyekeztünk, hogy még nagyobb rendszerességgel és gyakrabban vegyük elő az Igét naponként. Azóta sokszor imádkoztam azért, hogy Isten adjon szívembe még nagyobb vágyat az Ige olvasására, tanulmányozására. Sokszor olyan fáradtan jövök haza a munkámból, hogy inkább alvásra fordítom az időmet, mint Biblia-tanulmányozásra. Pedig a kumráni közösségnek nagyon komoly testi-lelki fáradtságába került a szent szövegek -és közöttük az Ószövetség- könyveinek másolása.
      A csoportunkhoz egy román házaspár is tartozott és a kiállítás megtekintése közben hangosan gondolkozva azon merengett el a feleség, Geta, hogy: "Olyan nagy kincs, hogy ma már a Bibliát nem darabjaiban, hanem teljességében, nem idegen nyelven, hanem anyanyelvünkön olvashatjuk. Vajon ezt miért nem veszik észre az emberek, miért nem értékelik?" Igaz is, vajon miért nem?
      Bárcsak elmondhatnánk mindannyian a Zsoltáríróval együtt: "Gyönyörködöm a te beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált." (Zsolt 119,162)
         Bencze Krisztina

Istenünk beszéde mindörökre megmarad! - További cikk a Holt Tengeri Tekercsekről


2003. februári

Az IMAHÉT évek óta különleges eseménynek számít a gyülekezetünkben. És nem csak azért, mert ilyenkor találkozunk a többi magyar gyülekezet tagjaival, hallhatjuk lelkészeik szolgálatát. Sőt, leginkább azért, mert ilyenkor a hét minden estéjén (legtöbbször családi körben) együtt olvassuk az igét, beszélgetünk róla, énekelünk és van időnk arra is, hogy mindenki imádkozzon.
      Bár ökumenikus imahét a neve, elsősorban a saját gyülekezetünkkel kapcsolatos gyakorlati imatémáink vannak. De minden este imádkozunk népünkért, az óhazában élő testvéreinkért is.
      Az Úr bőségesen osztotta áldásait ezen az imahéten is és megújult erővel, élő reménységgel nézünk az esztendő elején a ránk következő 2203-as évre.
      A "KINCS A CSERÉPEDÉNYBEN" (2Kor 4:5-18) nagyon alkalmas alapigének bizonyult.
A záró, közös istentiszteleten, melyet az idén az imaházban rendeztünk, az Amerikai Magyar Református Egyház lelkipásztora, Nt. Varga Ferenc hirdette az igét, ugyancsak igei útmutatást hallottunk a Szent Kereszt Római Katolikus egyház lelkészétől, Fr. Kiss G. Barnabás, OFM testvértől. A katolikus és a baptista kórus énekelt.


Az imahét egyik estéjén a szolgálati lakásban, Herjeczkiéknél jöttünk össze


2003. Januári számban

A nyári közgyűlés után nem győztünk hálát adni az Úrnak, hogy velünk volt, s alkalmassá tett bennünket az idén immár a második nagyméretű alkalom lebonyolítására is (az első a Budapesti énekkar látogatása volt). Ahogy most, az év végén visszatekintek az év második felére, újra csak azt látom, hogy áldásaival vette körül gyülekezetünket. A megszokottnál többet is kaptuk.

Először is, örömmel emlékezünk a közöttünk járt vendégekre.

Tóth Rózsika néni (Mikó Ildikó édesanyja, Nagyváradról) fél évet töltött közöttünk. Minden területen kivette részét a szolgálatokból is. Mielőtt hazautazott volna, augusztus végén Bancsov Barnáéknál gyülekezeti pikniken köszöntöttük őt.

Egy rövid hétvégét töltött közöttünk a lelkipásztor testvére, dr. Herjeczki Kornél, majd egy másik hétvégét Fazekas Pál szlovákiai lelkipásztor és felesége.

Az év végén újra ellátogatott hozzánk Zeffer Adina, de ezúttal nem egyedül jött, hanem édesanyjával, özv. Zeffer Bélánéval, aki Nagyváradról jött látogatóba gyermekeihez, így a Pap családhoz is.

özv. Zeffer Antalné a nőtestvérek körében - óév este.

De nem csak hozzánk érkeztek vendégek, mi is útrakeltünk, s testvéreink meghívásának engedve szolgáltunk négy gyülekezetben is. Augusztus végén Clevelandban, szeptember végén Chicagóban, októberben előbb Torontóban, majd pedig az itteni Friendship Baptist Churchben jártunk és szolgáltunk - a kórusunk énekekkel, a lelkipásztor igehirdetéssel; az utóbbi helyen egy Multiculturális Konferencia keretében Herjeczki testvért a magyar kultúráról, hagyományainkról kérték egy előadásra.

Néhány soronkívüli alkalomról.

Gyermekeink közül Pap Eunika graduált a középiskolából, szeptember 2-án köszöntöttük őt - erről az alkalomról a Múlt-jelen-jövő naptárban fényképet is láthatunk. Ifj. Mikó Tibor pedig decemberben kapta meg egyetemi diplomáját. Az Úr vezesse őket életük újabb szakaszában!

Stejankó Márta bridal shower-járe október 27-én került sor az imaházunkban.

Menyegző

Robert S. Sobieski és Martha M. Stejankó menyegzőjére november 16-án gyülekeztünk. A menyegzői istentiszteletre Clinton Township-ben került sor; a vőlegény lelkipásztora, Rev. Tony Rea szolgált. Igehirdetésében a Messiásra váró, s azután őt bemutató Bemerítő János példáját alkalmazva szólt a hívő fiatalokhoz - az ifjú párhoz és a jelenlevőkhöz is. Az Úr áldását kérjük Márta és Róbert házasságára.

 

Gyermekbemutatás

December elsején Rathfon Andrea és Chris hozták el elsőszülött gyermeküket az imaházba, hogy az Úr Jézus szüleinek példáját követve bemutassuk őt az Úrnak és imádkozzunk érte. Rathfon Emma Adél bemutatása után az ünneplő család ebéden látta vendégül az egész gyülekezetet az imaházunk alagsorában. Az ünnepélyt szeretetvendégség követte

 

Az advent 2. vasárnapján rendezett verses-zenés ünnepélyünkön Reményik Sándor legszebb verseiből mondtunk el tizenegyet.

Óév este az istentisztelet után együtt vacsoráztunk , majd megtartottuk a hagyományos ping-pong versenyt, melyet Bencze Ákos nyert meg, megelőzve ifj. Bancsov Barát és ifj. Szilágyi Gyuszit (és természetesen a többi versenyzőt). A bibliaversenyen az idősebbek csoportja több pontot gyűjtött, mint a fiataloké.

Újra rájöttünk a verseny során, hogy sokkal jobban kellene ismernünk Isten igéjét. HG