Baptist TOP1000

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Evangéliumi Hírnök - 100 éves a BWA .

2005. október

*6  Ének-zene a kongresszuson

Nagyon sokat énekeltünk. (A programfüzetben 161 éneket találtam -, nem énekeltük el azonban mindet.) Érdemes lenne kiszámolni, hogy a tiszteletek össz idejének hány százalékát töltötte ki az ének-zene. Bizonyára túl nagy számot kapnánk.
      A szervezők igyekeztek a régi és az újabb stílusú zenének egyaránt helyet biztosítani. Meglepetésemre mind a kettőt szinte egyformán értékelték, mindkettőbe egyformán bekapcsolódtak - amikor lehetett. Néha nehezen tudtam elviselni a fülsértően hangos, zenekarral és tapssal kísért éneklést, ugyanakkor azt láttam, hogy nagyon sokan élvezték, átszellemülve énekelték ugyanazt. (Akit érdekel, hallgasson bele a video felvételekbe az interneten.)
      A közösen énekelt hagyományos énekeknek is nagy sikere volt. Néhány klasszikus zene darabot is hallottunk, hegedűn, orgonán.
      Számomra sokat mondó jelenet játszódott le a magyar énekkar szolgálata után. Szép volt az ének, hosszú taps követte. A közös éneklést vezető fekete testvérnő a taps végefelé örömében ezeket mondta, látható megindultsággal: Amen. I like it, I like it very much. Yes. We had a little church up here. S aztán rázendítettek egy korábban már énekelt dicsőítő énekre (Halle-halle-hallelujah. The Lord is high above the heaven...) Az imént az énekkarnak tapsoló tömeg most ezt énekelte önfeledt örömmel.
      Magamban én meg annak örültem, hogy az énekeseink közben kivonultak, s talán nem hallották, hogy két percen belül már az ő énekeik stílusától egészen eltérő énekekkel fejezik be a délelőtti alkalmat.
      Vagy lehet, hogy a mennyországban is megfér többféle zenei stílus? Lehet, hogy felváltva énekelnek ott is zsoltárokat, a Zengd Jézus nevét, meg a sokféle-egyféle Halleluját?!
      Az egyik neves előadó elmondta, milyen nehezére esik neki bekapcsolódni a mai hívő fiatalok énekeibe. Humorosan azt mondta, ha a mennybe érkezve ott vetítővásznat fog látni, máris kijelentkezik. (If there’s an overhead projector in heaven, I’m checking out! T. C.) S azzal folytatta, hogy mivel a mai fiatalok ezt a stílust értik, jobb ha mi, énekeskönyves hívők is fölkészülünk erre a változásra. (HG)

2005. szeptember

KONGRESSZUSI BESZÁMOLÓ - hamarosan itt is olvasható lesz

2005. július-augusztus

Jesus Christ Living Water
by Denton Lotz  (coming soon)

(2005. június)

Közeledik a Baptista Világszövetség centenáriumi ünnepsége. Ezzel kapcsolatban találtunk rá az itt következő előadás szövegére, mely az első kongresszuson elhangzott el.

MacLaren, Alexander:
Elnöki megnyitó
a Baptista Világszövetség első kongresszuság, Londonban, 1905. július 12-én.

(Egy rövid, udvarias és szellemes bevezető után a világszövetség első elnöke, a 79 éves MacLaren ezeket mondta.)

MIÉRT VAGYUNK ITT?

Azért, hogy felekezetünk erejét dicsőítsük? Hogy örömmel tekintsünk egymás szemébe és érdeklődjünk testvéreink hogyléte felől? Hogy megmutassuk a világnak, hogy kik vagyunk és mik a céljaink? Igen, mindezekért is, hiszen helyes és szükséges ez, s a kongresszus ezen a téren is hasznos lesz. Vagy azért, hogy módszereinket összehasonlítsuk, hogy tanuljunk egymástól? Igen. De kedves testvéreim, amikor az ember a szolgálatának a vége felé közeledik, s egyre közelebb jut ahhoz, hogy megpihenjen -, az összefüggések valahogy megváltoznak. Vannak olyan dolgok, amelyek eddig nagyoknak tűntek, s most zsugorodni kezdenek, ugyanakkor olyan dolgok, amik a szolgálat és a gyakorlat során nem voltak olyan jelentőségteljesek, egyszerre szokatlanul világossá és naggyá válnak. Valahogy így, ha lehetséges a dolgok legmélyebb rétegét érintve szeretnék szolgálni nektek e néhány szóval. Arra kérlek benneteket, hogy emlékezzetek erre a két kristály tiszta frázisra, ami magábanfoglalja mindazt, amit mondani akarok: “Krisztus nevében” és “a Lélek ereje által.”

Ez mindennek az alapja, sziklaszilárd fundamentuma. Minden rendben lesz, ha ez a két fogalom helyén van nálunk: kapcsolatunk az élő Krisztussal és a Szentlélekkel. Ennek hiányában azonban minden rossz lesz - legyenek bár gyülekezeteink orthodox, konzervatív, komoly, tanult vagy éppen korszerűen gondolkodó közösségek.

Elcsépelt közhelyek ezek - mondod. Igen. És minden ami nagy és igaz, közhely, és nincs olyan kopott közhely a keresztyén tanításban és életvitelben, ami ne törne fel erővel - némelyikünk számára nagyon is kellemetlen erővel - és ne ragadna meg bennünket vas karommal, ha egyszer igazán az életünk alapelvévé tennénk és gyakorlatilag is aszerint élnénk. Tehát ebben a néhány perces beszédemben nem szégyenlem, hogy elcsépelt üzenettel álljak elétek, mert ez az üzenet az, ami a szervezetünk alapját képezi és ami erőt és eredményességet ad munkánknak. “Krisztus nevében.” Amikor erre az alkalomra gondoltam tegnap este, egy olyan ötletem támadt, amit bátorkodtam megosztani testvéreimmel, a kongresszus különböző alelnökeivel. Hálás vagyok azért, hogy mindannyian egyetértettek a gondolattal. És most el akarom mondani nektek is.
Szeretném, ha nem lenne semmiféle félreértés az angliai és az amerikai nép előtt - akik előtt ha máskor nem is, de ma reflektorfénybe kerülünk - hogy milyen kapcsolatban állunk mi a történelmi egyházzal. Éppen ezért szeretném, ha ennek a kongresszusnak az első ténykedése a hitünk hallható és egyhangú megvallása lenne. Azt gondolom, hogy egy megragadó és helyes cselekedet lenne és egyúttal sok félreértést eloszlatna, sok rágalmazást megelőzne, ha mi itt és most, miközben a világ figyelemmel kísér bennünket, nem kényszerből, vagy önfegyelmezésből, hanem egyszerűen megvallva, hogy hol állunk és mit hiszünk, felállnánk és követve elnökötöket, elmondanánk együtt az Apostoli Hitvallást. Megteszitek?

(Minden jelenlévő azonnal felállt és lassan, megfontoltan elmondták Dr. MacLaren után az egész Apostoli Hitvallást.)

Most pedig, testvéreim, mondta az elnök, hadd folytassam a második kikristályosodott mondattal, amit idéztem: “A Lélek ereje által.” A megújulás itt van a levegőben - hála Istennek érte.

A mai keresztyén egyház jobban vágyakozik az után a magasabb szintű élet után, ami a Szentlélek bennünk lakozásából következik, mint valaha, és a keresztyén teológia követi a keresztyén tapasztalatot.

Miután az ősatyák és a keleti egyház figyelmét az Atya és a Fiú kapcsolatának tisztázására fordította, majd a középkori, a reformációs és a puritán mozgalmak figyelmüket elsősorban a váltságot szerző Krisztus személyére és munkájára fordították - elérkeztünk a tanításnak arra az utolsó, nagy gondolatához (mert létezik egy Istentől eredő fejlődési folyamat) -és azt gondolom, hogy a keresztyén egyház minden ágában érzékelik ennek elérkeztét- melyet legjobban ez az ige fejez ki: “A Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.” (Rm 8:2) Örömmel várom azt az időt, amikor úgy a keresztyén tanítás, mint a gyakorlati hívő élet területén sokkal nagyobb hangsúlyt nyer az élet, a szentség és az erő Lelkével való közösségünk. Azért imádkozom, hogy ez a konferencia is vigye közelebb testvériségünket az élet és az erő és a békesség és az alkalmassá létel egyetlen forrásához - az élő és égő Lélekhez, a szentség Lelkéhez.
Megújulásra várunk. Kedves barátaim, a megújulásnak bennünk kell elkezdődni. A szolgálathoz való erő csak második helyen következik, a megszentelődésünk, személyiségünk megújulása után. Aki engedi, hogy Isten Lelke munkálkodjon az életében és végezze, amit akar, csak az várhatja el, hogy betöltse őt a Szentlélek és a tűz. Ne vezesd félre magadat. Megújulásodnak, lelkipásztor társam, az igetanulmányaid során és a térdeiden kell elkezdődni. A megújulásra neked van szükséged, a szolgálatra való tekintet nélkül. De ha egyszer megtanultuk, hogy miben van az erőnk, többé már soha nem leszünk olyan balgatagok, hogy a saját erőnkben bízunk - különben elesünk, ahogy meg is érdemeljük.
Milyen hosszú időbe telne ha kalapáccsal és vésővel próbálnánk kivenni a terméskőből az ércet?! De vesd csak azt az égő kazánba és hamarosan előtűnik a nemes fém - olvadtan, csillogón. Csak ha elmerülünk a tűzzel való keresztségben, akkor fogunk égni, mint a bokor, mely azért el nem ég. Nincs más titok, erő, vagy másféle forrás a keresztyén egyház, gyülekezet számára. Gyülekezetek szaporodhatnak ezerszeresen, módszereink működhetnek tökéletesen, de ha nem jön rá tűz, az áldozat nem fog elégni.

Kedves testvéreim, ezen a reggelen ezt a néhány szívemen fekvő egyszerű gondolatot kellett elmondanom nektek. Fogadjátok szeretettel egy idős embertől, akinek talán soha nem lesz még egy ilyen alkalma a bizonyságtételre, aki visszatekintve az Istent kegyelméből kapott szokatlanul hosszú szolgálatára - bár tudatában van hibáinak is - ehhez a két dologhoz ragaszkodik, és szeretné figyelmetekbe ajánlani, mint a gülekezeteink tartóoszlopát és sikereinek titkát: “Krisztus nevében”, “A Lélek ereje által.” 
           
Ford: HG