Az Évközi Gyűlés résztvevői
az imaház előttEvangéliumi Hírnök - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja
Az áprilisi lapban megjelent írások közül:
László Imre: MIT KEZDESZ A HÍRREL?
Nem ismerem az amerikai törvénykönyveket, de azt tudom, hogy Magyarországon van egy olyan különös bűn, amit valahogy így neveznek: kötelező segítség elmulasztása, vagy meg nem adása. Ismétlem, ez bűnnek számít a magyar törvények értelmében, és megfelelő módon büntetik is. Természetesen ez a törvény is megtalálható a Bibliában, mert azt mondja szent igénk: "Ha azért valaki tudna jót cselekedni, és nem teszi, bűne az annak." Az Ótestamentumban is megparancsolja az Úr azt, hogy szomszédom, társam eltévedt állatát vezessem haza, sőt, még ellenségem veszélybe jutott jószágának megsegítését is elrendeli. Isten igéje tehát mind a két Szövetségben harcol a közöny, az érdektelenség ellen még akkor is, ha a segítségre szoruló élőlény csak egy állat. Ezerszer súlyosabb a helyzet akkor, ha emberrel kapcsolatos, és létfontosságú segítséget nem ad meg valaki. Vessünk egy pillantást az Emmausban történt eseményekre, és vizsgáljuk meg kicsit a két tanítvány viselkedését, mert nagyon fontos tanulságot fedezhetünk fel benne.
Azt olvassuk az igében, - gondolom, mindenki előtt ismeretes a történet, - hogy a tanítványok egyszer csak felismerik Jézus Krisztust, méghozzá a kenyér megáldásáról. És utána történik valami meghökkentő: Jézus Krisztus eltűnik előlük, mégpedig abban a pillanatban. És ezzel az eltűnéssel valami rendkívül fontos dolgot akar megtanítani számunkra Urunk. Azt olvassuk ugyanis, hogy a tanítványok azonnal felkelnek, és még azon az éjszakán visszasietnek Emmausból Jeruzsálembe, hogy a félelmetes és nagyszerű örömhírt elmondják a szomorú társaknak. Nem maradnak ott Emmausban lelkendezve beszélgetni, nem siránkoznak, hogy " jaj, de kár, hogy csak egy pillanatig láttuk a nagy felismerés után" - hanem elindulnak a hírrel. Mert tudják: ők ketten már boldogok, ott van bennük a szent bizonyosság, hogy feltámadt az Úr, és innentől kezdve már csak idő kérdése, hogy mikor látják meg újra. De azt is tudják, hogy vannak még reményt vesztett, szomorú emberek, akik sírnak, mert nem tudják, hogy a Világmindenség történetének legnagyobb diadala megtörtént: Feltámadt Jézus Krisztus, legyőzte a halált, bevégezte a Megváltás munkáját, és ezentúl van remény, van győzelmes élet, és van örök élet is. Egy ilyen hírrel pedig már nem lehet ott maradni Emmaus egyik kicsi házában, még akkor sem, ha tele van a szívem lelkesedéssel, és legjobb lenne végig énekelni tanítványtársammal az egész csodálatos húsvéti éjszakát, a Történelem első húsvétjának éjjelét. De menni kell, mert ott ég szívükben a hír, meg a könyörület azok felé, akik - vélekedésük szerint - még a bánatban élnek. Aztán találkoznak a többiekkel, és megtudják: a feltámadt Úr Simonnak is megjelent, lehet már együtt örvendezni mind azokkal, akik ugyan annak a csodálatos élménynek az átélői lehetnek.
Hadd emlékeztessünk mindenkit egy másik eseményre is. Arra, hogy egy asszony is találkozott ezekben az órákban a feltámadott Jézussal, és mikor felujjongott a szíve, máris meghallotta az Úrtól a különös, első pillanatban érthetetlen parancsot: Ne illess engem, hanem menj el az én tanítványaimhoz, mondd el nekik is a hírt! Más szavakkal: nincs idő most a lelkendezésre, az ölelgetésre, arra sem, hogy egyébként jogos imádattal és hódolattal újra leborulj a Mester lábai előtt. Nem, mindezeknek most nincs helye. Hanem el kell menni, mert jaj, nagyon sokan vannak még keserű reménytelenségben és sötétségben, akik talán már elfelejtették, amit Isten a Bibliából üzent egykor, és fel sem merik tételezni, hogy van kiút....
Sok mindent számon kérnek majd tőlünk, hívőktől ama királyi szék előtt. Talán nem a lopásainkat, nem a paráznaságot vagy gyilkosságot, mert Isten Szentlelke megóv ezektől a cégéres bűnöktől. De vajon nem fogunk-e pironkodni, amikor megkérdezi a királyi székben ülő Bárány, hogy: "Mit kezdtél azzal a félelmetes és nagyszerű hírrel, amit minden húsvéti igével újra belevéstem a lelkedbe: Feltámadtam! Élek, és feltámasztok az utolsó napon mindenkit, aki hisz én bennem!" Elmondtad-e sokaknak? Vagy elmondtad-e legalább egy embernek, hogy van még remény, él az Úr, erős Istenünk legyőzte a halált, és mindenre van megoldás! Ha még nem tetted meg, legfőbb ideje, hogy megtedd - velem együtt. Mert senki sem biztosít bennünket arról, hogy 1999-ben vagy 2000-ben is lesz még húsvét, - legalább is számodra, vagy számomra. Töltsük be küldetésünket emmausi tanítványként, és miközben túlcsordul szívünkben a húsvéti öröm, menjünk el, mondjuk el a sötétben ülőknek a hírt: Feltámadt az Úr Jézus, van még remény!
A szerkesztő ezúttal kibővíti a szokásos rovatát és hosszabban is beszámol a szövetségünk életét, működését is meghatározó találkozóról. Néhány képet is mellékel, hogy ne legyen túlságosan unalmas a fekete betűk olvasása. (Színes betűket egyenlőre nem tervezünk, hiszen televan színes magazinnal a világ. Nem tudunk, de nem is kívánunk versenyezni a csodálatos papíron és színekben tündöklő kiadványokkal. Az evangélium jóhírét - ez a szerkesztő legalábbis úgy véli - a mi formátumunk is hordozni tudja. Néhány színes képet azonban már eddig is közöltünk: havonként átlagban három képet, az Evangéliumi Hírnök Internet-es változatában.)
Rekord létszám, jó lelkület
A kettő nem tartozik föltétlenül egybe, de először is e kettőről szeretnék írni. Évközi gyűléseinkre általában a Misszió és Irodalmi Bizottság (ez egy bizottság, mégha a nevéből nem tűnik is ki egyértelműen!), a Pénzügyi Bizottság és a Végrehajtó Bizottság tagjai jönnek el. Máskor is vannak családtagok, van egy-néhány vendég, de most valahogy mindezekből jóval több volt. Mennyi is? Kish testvér a 8. oldalon olvasható cikkében azt írja, hogy 45 vendége volt az Otthonnak. Igen, jól fogalmazott, hiszen VENDÉGEK voltunk. A Bethesda Otthon, a Bethesda Gyülekezet és a gyülekezet jónéhány tagjának a vendégei. Szeretetüket élveztük és sokféleképpen elvettük. A 6. oldalon látható néhány kép számot ad egyrészt arról, hogy milyen sokan voltunk, másrészt arról is, hogy ennyi embert láttak vendégül étellel testvéreink. Annyian voltunk, hogy jutott szállásra minden családhoz, ahol vendéget tudtak fogadni. Én az idén is Bánkúti Eszternél szálltam, Háló Barnáékkal együtt. Ha másutt is olyan szeretettel fogadták a vendégeket, mint minket, akkor mindenki nagyon jól érezhette magát.
Az Évközi Gyűlés résztvevői
az imaház előtt
Dehát hogy lettünk ilyen sokan? Több oka is volt ennek.
Az egyik, hogy március közepén volt a gyűlésünk. Azt reméltük, hogy egyszer kipróbálhatjuk a jó meleg floridai napsütést - a tárgyalások között talán sikerül egy kis időt a szabadban tölteni. Többen szabadságot vettek ki és családdal, gyerekekkel együtt, kocsival indultak neki a hosszú útnak. Úgy tudom, senki sem bánta meg, hogy eljött, de valahogy a melegből ezúttal csak annyi jutott, hogy nem fáztunk. Ugyanolyan "északi" fehér színnel tértünk haza, mint amivel jöttünk (kivéve azokat, akik még maradtak a gyűlés után néhány napig, amikoris kissé melegebbre fordult az idő).
Az is közrejátszott a magasabb létszám kialakulásában, hogy vendéglátó testvéreink, s az Otthon egy 3 órás hajókirándulást is szerveztek nekünk. Ez volt az "előjáték" a tanácskozásokhoz. Az Indián River-en "szolgálatot teljesítő" bérelt hajó alsó részében azonnal asztalokhoz ültünk, és jó közösségben, a hajó személyzetével is jó kapcsolatot találva, Southern Gospel zene mellett megvacsoráztunk. Bizonyságtételre is adódott alkalom.
A fő oka ennek a sokadalomnak igazában az volt, hogy a szövetségünk vezetősége néhány lelkipásztort és gyülekezeti képviselőt hivatalosan meghívott a gyűlésekre.
Vadász János lp. testvér nem tudott megjelenni szövetségi alkalmainkon, mióta visszatért hat éves Magyarországi misszionáriusi szolgálatából. A 7. oldalon olvashatunk arról, hogy újabb, ezúttal erdélyi kiküldetésre vállalkozott. Nem csoda hát, hogy meghívást kapott erre az alkalomra.
A Kegyelem (Cleveland) gyülekezet lelkipásztorai - László Imre és Balla Gábor - is meghívást kaptak a találkozóra. Örömmel tapasztaltuk a kölcsönösen megnyilvánuló együttműködési vágyat, az arra való készséget és az egymás elfogadásának érlelődő gyümölcseit. Éreztük, hogy az Úr elhozta az időt a kapcsolatok rendezésére.
A külön meghívottak között volt többek között még a torontói gyülekezet új lelkipásztora, Dan László, a nyári közgyűlés házigazdája is.
Ha a tárgyalások részleteivel nem is fárasztom a kedves olvasót, azt mindenesetre elmondhatom, le is írhatom, hogy jó lelkülettel zajlottak gyűléseink. Nem vita nélkül, de békességesen, szeretetben. És nem csak a gyűlések, hanem a néhány nap során lezajlott testvéri találkozások és a gyülekezeti alkalmak is. A jó lelkületet, egymás iránti szeretet Fűr Béla alkalmi, ott készült verse elég jól érzékelteti. (Vasárnap este el is mondta az imaházban; többek kérésére közöljük is - a következő számban.)
Ha sokan is voltunk, legalább hárman nagyon hiányoztak még közülünk: Dr. Haraszti Sándor, Molnár Júlia és Bíró Zoltán testvérek - erről is majd a következő számban.
Tárgyalásainkról, röviden
A gyülekezeti beszámolók élő missziós mezőről tanúskodtak. Az életet nem a nagy és egyre növekvő számok jelentik az itteni magyar misszióban (de másutt sem). A hűséges, rendszeres, kitartó munkán az Úr kegyelméből néha az áldás is láthatóvá lesz. De arra már régen megtanította itteni szolgáit az Úr (legalábbis egyiket-másikat), hogy nem csak a látványos "tömegjelenetek" kedvesek Őelőtte. Az elmúlt félévben mindegyik gyülekezetünk hűségesen kitartott őrhelyén. A beszámolókat hallgatva az volt a benyomásom, hogy a ránk bízott drága kincset megőriztük, - hála Néki!
Az Evangéliumi Hírnökről is sok szó esett. Az olvasók tábora lassan növekszik. Egy-egy új előfizető mindig új örömöt jelent. A lap Internet változatát ismertettem a jelenlevőkkel, bemutatva a pillanatnyilag is, a világ bármely részéről, egy komputer segítségével hozzáférhető több mint 200 oldalnyi anyagot. A lehetőségek kimeríthetetlenek ezen a területen. Határt csak az anyagiak és főleg az erőnk, időnk végessége szab. A szerkesztőnek a jelenleginél sokkal több segítségre lenne szüksége.
Néhány esemény, időpont
A Közgyűlésre Torontóban, július 3-5 között kerül sor.
A fiatalok Colorádói táborozására folynak az előkészületek. Az augusztus 8-15-közötti táborozásra jelenleg 130 jelentkező van.
A nyár folyamán várható a "Mike Fiúk" énekes csoport (Erdély) érkezése és szolgálata, gyülekezetenként, valamint az időponttól függően a Táborban és Colorádóban.
A tavaszi ifjúsági találkozó helyi ünnepélyek miatt ezúttal elmarad.
Az őszi Ifjúsági találkozóra Detroitban kerül sor október 10-11-én.
Vadász János tv, a Santa Monicai gyülekezet pásztora 6 hónapra Erdélybe utazik, misszionáriusi kiküldetésben, melyet szövetségünk is támogat.
Szövetségi vasárnapunk ebben az évben a húsvét vasárnapja, melyen gyülekezeteinkben szövetségi missziós céljaink megvalósítására adakozunk. A Misszió Bizottság elnökének, Szabó Istvánnak a felhívása levélben már megérkezett a gyülekezetekhez.
Ezúttal ennyit. Következő számunkban a vasárnapi gyülekezeti alkalmakról is beszámolok.
Herjeczki Géza
* Elôd László: Beszélgetés Novák József lelkipásztorral Megjelent az Interneten 1997-ben, 16,000,000 magyar Fellegvárában, mely http://www.arpad.com címen található
"Testem... vérem... sokakért"
Nyúl Zoltán, (Áhítat)
Az Olajfák hegyétől az üres sírig
Galileából hétfőn, kora reggel indultunk útnak. Mire elhagytuk Jerikót, felszállt az erős köd. Amikor kiszálltunk a buszból egy magaslaton, csodálatos kép tárult elénk: Jeruzsálem. Az Olajfák hegyén voltunk és onnan szemlélhettük a csodálatos várost, ahogy és ahonnan az Úr Jézus és a tanítványok is tették 2000 évvel ezelőtt. (Márk 13:3)
Jeruzsálem kb. félmilliós lakosú, színes, csodálatos épületekkel (amelyek évezredek civilizációjára utalnak), pezsgő élettel és nem kevés konfliktussal teli város. Nem csoda, ha az Úr Jézus gyakran visszavonult és ide jött az Olajfák hegyére (mindenfelé gyönyörű virágok, olajfák, jázmin bokrok, pompás növényzet), hogy az Atyához imádkozzon (Luk 22:39). Itt, a Getsemáné kertjében (Gat+Shemanim = olajprés helye), a Kidron patakon túl (Ján 18:1) töltötte a Mester tanítványaival az utolsó vacsora utáni éjszakát; ide jött Júdás a katonákkal, hogy elárulja Jézust.Talán éppen ezek alatt az öreg olajfák alatt imádkozott egyedül, míg a tanítványok aludtak... A kb. 2500 éves olajfákból nyolcat mi is megcsodálhattunk - és amikor a Megváltó itt gyötrődött, ezek már 500 évesek lehettek. Mennyit tudnának ezek a fák mesélni - hűségről, árulásról, szenvedésről és emberi gyarlóságról!
A kert mellett van egy templom, ami emlékeztet a Getsemáné eseményeire. 1919 és 1924 között épült, s mivel 16 nemzet járult hozzá a költségekhez, a Minden nemzetek temploma nevet kapta. De Getsemáné templomnak, vagy Jézus kínszenvedései templomnak is nevezik. Az oltár kehely formájú, ami az Úr imádságára utal "Atyám, ha lehetséges múljék el tőlem e pohár!" (Máté 26:39). Az oltár előtti, a padlózatból kissé kiemelkedő nagy szikla az előzőleg lerombolt templomok által megőrzött vélt helye az Úr imádkozásának. A belső rész sötét; a gyönyörű alabástrom ablakok csak halvány, színes fényt szűrnek át a nap sugaraiból. A magyar katolikusok is ajándékoztak egy festményt a templomnak.
A Sírkertben
Sok bibliai eseménynek két eredetinek vélt emlékhelye van, így a Jézus temetésének a helye sem kivétel. Az egyikre egy templom épült (Szent Sír templom), a másik - ami a bibliai leírásnak inkább megfelel -, egy csodálatos kertben van, egy szikla mellett, aminek koponya formája van - ezért is nevezik a Koponya helyének, vagy Golgotának, héberül (Máté 27:33 és Ján 19:41). A kert Arimathiai Józsefé lehetett, aki gazdag volt, ismert politikus, de ugyanakkor titokban tanítványa is volt az Úr Jézusnak. Pilátustól elkérte a testet és Nikodémussal, egy másik titkos tanítvánnyal, aki balzsamokat hozott, egy újonnan sziklába vágott sírba helyezték (János 19:38-42). A kertben nagy víz ciszternák nyomait találták és szőlő prést, ami szintén József tulajdona lehetett.
Csoportunk az üres sír előtt
A történetet gyermekkorom óta ismerem és sokszor elképzeltem a fényes angyalt a kövön ülni, az asszonyokat sietni a sírhoz, miközben azon gondolkoztak, hogyan hengerítsék majd el a nagy követ?! És most előttem az üres sír! Megdöbbentő látvány! A bejárat mellett egy nagy repedés látható, földrengésnek a nyoma: "és a föld megindula és a kősziklák megrepedezének" (Máté 27:51).
A kő (elképzelésemtől eltérően) nem egy nagy, masszív szikla-darab, hanem egy kerek, laposra faragott kő, amely egy keskeny vájatban gördül a sír bejárata elé. Oda gördíteni nem túl nehéz, de mivel a sír előtt mélyebbre van ásva, abból a mélyedésből nehezebb kinyomni (női erő semmiképp nem elegendő). Csodálatos élmény volt belépni a sírba... az érzéseket leírni talán nem is lehet. Jó volt egy kicsit elmélyülni, átgondolni az évszázadokkal ezelőtti eseményeket, és ugyanabban a kertben úrvacsorázni, ahol az Úr megtöretett teste lett elhelyezve, s ahol feltámadott dicsőségesen. Különböző, a világ minden tájáról, érkezett csoportok tették ugyanezt, és jó volt hallani a húsvéti énekeket (Feltámadt Hős, He lives, El a követ, Jézus él), amit ott mindenki lelkesen énekelt.
A kertben csend azért nincsen. Csoport csoport után érkezik - magyarázás, videózás, fényképezés, itt-ott éneklés, úrvacsorázás; ugyanakkor kintről, a kert falán túlról, a hatalmas buszállomásnak a zaja - a szüntelen motorbúgás, és a naponta többször, nagyon erős hangszórókból az arab moszlimok imára hívása hallatszik - az iszlám vallásnak megfelelően.
Örülök annak, hogy láthattam a sírt és sok más helyet, ahol az Úr Jézus járt és tanított, de boldog vagyok, hogy nekünk nem a tapintható földi emlékeket kell imádnunk, hanem a feltámadt Hőst, a szívünkben élőt! _____Mikó Ildikó
Szomorú szívvel tudatjuk mindazokkal akik ismerték édesanyánkat, Molnár Antalnét, hogy az Úr hazaszólította őt örök otthonába 1998. február 22-én, rövid betegség után.
Molnár Antalné, Erdei Juliska 1906. szeptember 27-én, Bihardiószegen született. Bemerítkezett 1920-ban, Sorbán Sándor által. Az Erdei család kivándorolt Brazíliába, ahol Juliska 1927-ben férjhez ment Molnár Antalhoz. Együtt végezték a szemináriumot Rio de Janeiro államban és a Brazil testvérek által lett Molnár Antal felavatva.
Doumani Juci és Gartland Magda
Emlékére - virág helyett - adakozásokat a Bethesda Otthon részére küldhetünk.
Molnár Antalné életéről "Négy országon át az evangéliummal - beszélgetés Molnár Júlia testvérnővel" címmel kétrészes, fényképes cikket olvashatunk az Evangéliumi Hírnök 1995. februári és márciusi számában. (szerk.)
Az 1948-ban Budapesten létesült BAPTISTA LEVÉLTÁR célja a hazai és a határainkon túli magyar baptista vonatkozású történelmi dokumentumok gyűjtése, azok tudományos feldolgozása, a kutatók rendelkezésére bocsátása és az utókor számára való biztonságos megőrzése. Ennek feltételeit a Teológiai Akadémia épületében való elhelyezése lehetővé tette.
Szeretnénk, ha ezen intézmény az egész Kárpát-medence és tengeren túli magyarság kutató központjává válna.
Levéltárunkban őrizzük hithőseink, szüleink és nagyszüleink hagyatékát, az Anyakönyvi Nyilvántartókat, melyek adatai 1874-től a trianoni békediktátumig kiterjednek az egész történelmi Magyarország területére, illetve az első és második Bécsi Döntés időszakára is. Nem hiányoznak az egyház, a gyülekezetek, intézményeink, szervezeteink és elöljáróink tevékenységére, illetve életére vonatkozó iratok sem. A Békehírnök és más sajtótermékek évfolyamai, a fényképgyűjtemény, Meyer Henrik, Kirner A. Bertalan, Baranyai Mihály és mások hagyatéka, Dr. Haraszti Sándor letétje forrásértékűek a kutatók számára. Itt őrizzük Kornya Mihály családi bibliáját és más elöljáróink személyi tárgyait is.
Ezen felhívás révén kérjük testvéreinket, közöttük az Evangéliumi Hírnök olvasóit, hogy hozzátartozóik, barátaik, hittestvéreink és ismerőseik által megőrzött leveleket, naplójegyzeteket, krónikákat, statisztikákat, fényképeket, a gyülekezetek, egyesületek (nőegyletek, ifjúsági körök, ének- és zenekarok, vasárnapi iskolák) megalakulására, tevékenységére, illetve a más magyar egyházakkal és közösségekkel való kapcsolatukra, a bel- és külmissziói munka bármilyen vetületére vonatkozó dokumentumokat, vagy azok (xerox) fénymásolatát szíveskedjenek gyűjteményeink gyarapítására elküldeni. Elfogadunk minden régebbi vagy újabb magyar baptista vonatkozású könyvet, újságot vagy aprónyomtatványt (rendezvényi meghívó, plakát, röplap, fűzet) is. Örömünkre szolgálna minden levél, napló, prédikációk szövege, fénykép stb. ami Molnár Károly, Molnár Antal, Héthalmi Páth Károly, a Cserepka házaspár és más Erdélyből, Fel- és Délvidékről, Kárpátaljáról, illetve az anyaországból elköltözött vagy elmenekült lelkipásztor vagy misszionárius amerikai vagy ausztráliai munkásságára vonatkozik.
Hangsúlyozni szeretnénk, hogy távol áll tőlünk az amerikai vagy erdélyi testvérintézményekkel, vagy a magángyűjteményekkel való vetélkedés, vagy az őket megillető levéltári értékek megszerzése. Viszont szeretnénk olyan cserekapcsolatokat kiépíteni, melyeknek baptista közösségünk bárhol élő tagjai vagy történeti kutatói hasznát látják. Hiszen a megszólított testvéreink nagyrésze közvetlen vagy közvetve kötődik az anyaországhoz. Ezért is jó lenne, ha az összmagyarság baptistáit is érintő életművek és gyűjtemények hagyatékát nemcsak egy család vagy egy gyülekezet birtokolná, hanem az közkincsé válna. Ez a szándék csak az államilag és egyházilag védett, és mindkettő által pénzügyileg is támogatott intézményben valósulhat meg, mivel a távlati megőrzési és kutatási feltételek itt lehetnek maradéktalanul biztosítva. (Az Internet ilyen vonatkozású teljeskörű alkalmazása még egy keveset várnunk kell!)
A magunk részéről önzetlen együttműködésünkről biztosítjuk a hozzánk forduló kutatókat. A gyülekezet és magánszemélyeket érintő vagy érdeklő iratokról és újságcikkekről fénymásolatot is készítünk. A baptista levéltárnak, a magán- és közgyűjteményeknek szívesen küldünk fölös- illetve cserepéldány újság, folyóirat és könyvgyűjteményeinkről ajánló jegyzéket.
Címünk: BAPTISTA LEVÉLTÁR. 1068 Budapest, Benczúr utca 31. Telefon: (1) 342-75-34
Dr. Almási Mihály egyházelnök és Zágoni Jenő levéltárvezető
a lap
elejéreEvangéliumi Hírnök Internet ©1998
This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 3