EVANGÉLIUMI HÍRNÖK -
Az Észak-Amerikai Magyar Baptista
Szövetség havilapja
2003.
NOVEMBER
Ez a "KORÁBBI SZÁMOK" EGYIK OLDALA
..
-
- CÉLTUDATOS ÉLETVITEL
Novák József
-
- Nagyon régen láttam utoljára. Magyaroszágon élő
édesanyja adta meg most is a telefonszámát. Üzenetet
hagytam, hogy szeretnék beszélni vele. Néhány perc
múltán már hívott is. Alig ismertem a hangjára.
Lendületesen és lelkesen beszélt, mintha csak
kicserélték volna. Már mondta is, hogy ez volt a legjobb
nyara, mert egy régi álma végre valóra vált: Európa
csúcsán járt, a Mont Blancon. A jövő nyáron egy ennél
is izgalmasabb expedícióra készülnek Most keményen
tanul, mert két év múlva szeretné kézbe venni a
diplomáját.
- Kérdeznem se kellett, a friss, nagy élmény
kikívánkozott belőle. Három évig készültek az Alpok
legmagasabb csúcsát megmászni. A csapat többi tagja
Angliában él; a nyaralásaikat úgy tervezték, hogy
együtt legyenek; összeszokjanak. A hegymászás nem olcsó
sport; egész éven át az útra és a kellékekre
spóroltak. Tulajdonképpen már tavaly készek voltak a
mászásra, de hiába vártak a hegy tövénél az alkalmas
időre. Idén is, már csak két napjuk volt, és a
túravezetőnek extrát kellett fizetniük, de végre az
időjárás jóra fordult, és nekivághattak a csúcsnak.
Most sikerült.
-
- Nem sokan álmodnak ilyen csúcsok meghódításáról,
és ez jól van így; a nagy tülekedésben letaposnánk
minden kincset. A siker élménye azonban bárkinek jól
jön. Lendületet vesz ezektől az ember, hogy még
értékesebb célok felé vegyen irányt. Az a kérdés,
hogy vannak-e céljaink, akár kicsik, akár nagyok?
-
-
Van olyan, akinek nincsenek
céljai? Lehet céltalanul is élni? Jakab apostol
találkozott még a vallásos emberek között is
ilyenekkel. Hatásokra reagáltak, egyik-másik vágyukat
még Istennel is megosztották volna, de valójában
kétlelkűek és állhatatlanok voltak. Céltalanul éltek -
és így haszontalanul is.
-
Anyukámnak van egy ilyen
tyúkja. A többiek esznek, verekesznek és tojnak, annak
rendje-módja szerint. Ez a mihaszna csak akkor szedeget, ha
nem nézik, én mindig búsulni látom, tojást nem ad, és
olyan könnyű, hogy levesbe is csak zöldségnek tenné
meg. Ha fejbe kólintják a többiek, attól arrább lép,
de csak annyit és olyan kelletlenül... el is neveztem
baromfinak anyukám tyúkjai között.

-
Céltalanul egzisztálni,
"eléldegélni", csak azt és annyit vágyni,
amire az ilyen "élethez" szükségünk van,
Gazdánkat és embertársainkat lusta tehetetlenséggel
ingerelni, nem emberhez méltó magatartás. Különösen is
nem méltó ez a hívő emberhez. Nem
lehet értelmes és hasznos életet céltalanul élni.
-
Bár konkrét és ma is
időszerű célokat bőségesen találunk a Bibliában, azok
között a legelsőt, hogy Isten dicsőségére éljünk,
ezeket "célba venni" nem kis feladat. Az a célunk
ugyanis, amire a törekvéseink irányulnak. Legalább
annyira meghatározza azt, hogy ki vagyok, mint a már
megélt élményeim, a múltam. Sőt, az evangélium
világosságában kiderül, hogy a céljaim, az életem
iránya tesz azzá, aki vagyok, és nem a múltam. A
cél a tiéd, és azt jelzi, hogy milyen ember vagy, és
merre tart az életed.
- Ebből következik az is, hogy a céljait szívesen
vállalja az ember mások előtt is. Nem szoktunk és
nem szükséges azokkal hivalkodni, bizonyos esetekben jobb
is, ha kevesekkel osztjuk meg, de a titkolt célok körül
valami mindig hibádzik. A gyülekezeti közösség, azon
belül a bizalmasabb, testvéri kapcsolatok arra is adattak,
hogy a céljainkat megosszuk egymással, tanácsot és
bátorítást nyerjünk.
-
Megfigyelhettük már azt is,
hogy a céltudatos ember aktív, energikus, és mindezek
mellett még "kiszámíthatóbb" is, mint a céltalan. Olyan
hatást kelt, amit könnyű tisztelni ("ne haragudj, de most
csak öt percem van arra, hogy beszélgessünk"). Azért van
ez így, mert a "célba vett" céljaiért örömmel és
vágyódva harcoló ember még másokat is lendületbe
hoz.
- Hasznos elgondolkoznunk azon is, hogy a
cél-választásnál mi zajlik le bennünk? Megtörténhet
(bár túl gyakran az ilyesmivel csak képzelgünk), hogy a
Biblia lapjairól, vagy szülei szájáról fogad magáévá
egy célt valaki, ami irányt és értelmet ad az
életének, és amit képes lesz megosztani másokkal is, de
a legtöbbünkben komoly harc, kemény munka és nagy
kegyelem eredménye az, mire megfogalmazódik egy konkrét,
mérhető, elérhető és időszerű cél.
-
Személyiségünktől és
érettségünktől függően, más sorrendben és
arányban, de a cél-választást meghatározzák a
vágyaink, az előrelátható nehézségek (a szükséges
áldozat, ár), a rizikó, a "batyunkban" cipelt sikerek
és csalódások, testi és lelki adottságaink, és a
bizalmunk Istenben. A hívő ezekkel "számol", amikor a
célját pontosítja. Mivel nem mindig tudatosan tesszük
ezt, nagyon hasznos az Isten előtti csendet keresni, és
beszámoltatni önmagunkat ezekről az életünk
fordulópontjainál felejtett csatákról.
-
Pál apostol céltudatos
életének gyönyörű bizonyítékául szolgálnak
börtönben írt sorai: "Egyet teszek: ami mögöttem van,
azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve
futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a
Krisztus Jézusban adott jutalmáért". A megváltottak
cél-választásai csakolyan kritikusan fontosak és kemény
munkát igénylők, mint akárkiéi.
Összehasonlíthatatlanul több segítséget kérhetünk
ehhez az Úrtól. Kérhetjük, hogy adjon szabadságot a
múlt olyan emlékeitől, amelyek zavarják a látásunkat.
Segítséget ad ahhoz is, hogy önmagunkról, a
rendelkezésünkre bocsátott időről és eszközökről
reálisan gondolkozzunk. Igéjével és Szentlelkével
biztosítja, hogy "egyenesen futhassunk": kitartsunk a cél
mellett, és legyen erőnk megtenni azt, ami szükséges.
Amikor a hívő ember eléri az Úr előtt is kedves
célokat, a megtett út tapasztalatai és a siker feletti
öröm mellett a legnagyobb jutalom az, hogy ott is Istennel
találkozik. Vallástételünknek is ezért olyan fontos
módja a céltudatos élet: a hívő célbajutásánál,
kisebb és nagyobb sikereinél - akik látnak - Istennek
tapsolnak.

Lukács
János: Céltudatos keresztyén élet (New
Yorki IFI oldalon)
Fényképes
beszámoló az ifjúsági találkozóról itt.
Fazekas Mihály
- ÓH MÍLY NAGY AZ OLY EMBER
BOLDOGSÁGA
-
- Óh míly nagy az oly ember boldogsága,
- Kinek igazán gyűlt minden jószága;
- Ki híven jár a magáé körül,
- És a hamisan jöttnek nem örül.
- Boldog, aki az álnok nyereségre
- Átkot mer kérni, felnézvén az égre.
- És kinek jó lelkiismerete
- Útján mégyen szüntelen élete.
- De jaj! akinek az Isten törvénye
- Nyilván mondja, hogy hamis keresménye:
- Rontást okoz felebarátjának,
- Kárhozatot gyűjt önnönmagának.
- Jaj annak! kinek szerzett gazdagsága
- Csalárd lelkének tanúbizonysága.
- Kit elhagyott lelkiismerete:
- Nyomorult annak egész élete.
- Óh, Isten, áldd meg foglalatosságom,
- Melyben szent tetszésed által nem hágom;
- Vezéreld hozzád vágyó lelkemet,
- Hogy tőled várjam nyereségemet;
- Azt tartsam hasznos vevésnek, adásnak,
- Melyben nem csaltam s kárt nem tettem másnak:
- Melyért szent orcádnak ítélete
- Előtt nem bánt lelkem ismerete.
|
További versek itt.
Hálaadónap- Torontóban
SZERKESZTŐ ROVATA
- Novemberi számunkban gerincét a New Yorkban rendezett ifjúsági
találkozóról szóló beszámolók, valamint az ott
elhangzott igei szolgálatok közül kettőnek a rövidített
változata képezi. Ha valaki ezt túlzásnak találná, olvassa
el a Valóban? című rovatunk e havi írását, s megértheti
belőle, hogy mi az oka örömünknek, hálánknak. A jövő
havi számba is jut még ugyanebből. Sok szép kép közül
válogattam, de képből soha nincs elég, és elég jó. A
saját felvételeimen kívül fölhasználtam még Kulcsár
Ferenc, Pap Enikő, Jéger Pál és Balla Sándor képeit.
- A vendégek nevében is
köszönöm a New York-i testvériségnek és Kulcsár
Sándor lelkipásztornak a szíves vendéglátást és a jó
programot. Hogyan tudtak ellátni ilyen sok távoli vendéget?
Például úgy, hogy megnyitották házaikat a testvérek
számára. Nem igen volt olyan család, ahol maradt volna egy
üres ágy, vagy kihasználatlanul maradt volna egy hálózsák
leterítésére alkalmas hely. Feleségemmel és két további
családdal együtt Kulcsár Józsefék vendégei voltunk.
Ez a kép hadd jelképezze a testvéri szeretet
megnyilvánulását, melyet bőségesen tapasztaltunk e
napokban.
- Egyébként hamarosan újra
találkoznak az ifjak, legalábbis azok, akik eljönnek Chicagóba
november 15-16-án, a lelkipásztor beiktatási
ünnepélyre. A szombati napot úgy látom, nekik szánják a
chicagói testvérek.
- A közelgő Hálaadás
Napjára készítsen föl bennünket a torontói testvérek
hasonló, de októberben megtartott ünnepéről szóló
beszámoló.
- Kelownai testvéreink után a
Californiában élők miatt aggódtunk az elmúlt hetekben.
Tehetetlenül, de az Úrban bízva, az igét lapozgatva
figyeltük a pusztító tüzeket. Viczián
testvér írása segít földolgozni az eseményeket.
- Utazó misszionáriusunk, Vadász
János testvér visszaérkezett erdélyi szolgálati
útjáról - Sarmaságban töltötte az elmúlt két hónapot, s
máris elutazott Melbourne-be, ahol 3 hónapig szolgál majd a
gyülekezetben. Hordozzuk imádságainkban őt!
-
- Néhány gondolatban az IRODALMI
NAPUNKKAL kapcsolatban.
- A hagyományos témánk
ilyenkor az Evangéliumi Hírnök. Mi, Detroitban azonban
általában összekötjük ezt a napot az ugyancsak novemberben
esedékes Biblianappal, melyet a nagy bibliatársaságok
hirdetnek meg. A kettő ugyanis elég jól kapcsolódik
egymáshoz.
- Lapunk, az 1908. június 15-én
indult Evangéliumi Hírnök ugyanis csak egy szerény fóruma
az egész világunkat átfogó, csodálatos és
megállíthatatlan evangéliumi mozgalomnak: az örömhírt
terjesztő, Jézus Krisztustól kapott megbízásnak.
Megfogalmazni, újra fogalmazni a Jóhírt, beszámolni annak
terjedéséről, esetleges akadozásának okáról; Jézus
Krisztushoz hívni az olvasót, kézbe adni - esetleg egy lappal
együtt, vagy anélkül Isten Igéjét, a Bibliát - minden
evangéliumi lap feladata. Elődeink szívesen felvállalták,
igyekezetük szerint el is végezték ezt a feladatot. A mai
szerkesztő is erre törekszik, minden idejével és
igyekezetével. Hogy mennyire sikerül, azt talán az
olvasótól kellene megkérdezni. De már leszoktam a
kérdezősködésről - két okból is: igen kevesen veszik a
fáradságot arra, hogy válaszoljanak, másrészt megtanultam,
hogy az Úr munkájában egyáltalán nem a legfontosabb mérce
a siker. Persze, szeretném, ha éjszakákba nyúló
erőfeszítésem tetszene is némelyeknek, de nem engedem, hogy
ez váljék munkám mozgatójává.
- Havilapunk 950 példányban
jelent meg az elmúlt év minden hónapjában. Előfizetésből
- évi húsz dollár, tengeren túlra huszonöt - és a Baráti
Kör támogatásából állítjuk elő a lapot. Amennyiben ez a
két összeg nem elég, úgy a Szövetségünk kiegészíti azt.
Sajnos sem régen, sem napjainkban nem fedezi kiadásainkat a
nevezett két forrás. Mit tehetünk? Nem sokat. Szeretettel
buzdítjuk olvasóinkat arra, hogy újítsák meg
előfizetésüket, sőt szerezzenek új előfizetőket! Esetleg
fizessék elő lapunkat az itt, vagy az óhazában élő
ismerőseiknek, rokonaiknak. Köszönjük a Baráti Kör
tagjainak és a Szövetségünknek is, hogy folyamatosan
támogatják ezt a munkát.
- Örülnék annak, ha
gyülekezetink aktívabban támogatnák a lapot, cikkeikkel is,
megrendeléseikkel is, terjesztésével is. Lelkipásztor
társaim segítségét külön is kérem ezen a területen.
- A helyem elfogyott. Néhány
könyvet ajánlunk a következő oldalon és majd a jövő havi
számban. Várom, szívesen veszem észrevételeiket. (Szerk)

- Sarmaság
után Melbourne
- (Utazó misszionáriusunk jelentése)
-
- Mikor e néhány sort írom, előszőr is hála tölti
el szívemet az Úr kegyelméért, hogy velünk volt
útjainkban, szolgálatainkban - úgy Magyarországon mint Erdélyben
augusztus 14-től október 15-ig.
- Itt szeretném
újra és újra megköszönni kedves testvéreim
imáit, amelyekben az Úr elé vittek bennünket.
Sokszor elfáradtam de az Úr kegyelme az
erőt megsokasította.
- Most néhány nap múlva
újra -a jó Atya kegyelméből, október 29-én- útra kelek
és életem leghosszabb repülő útjával Ausztráliába
indulok, három hónapra. Feleségem most nem jön
velem. A Melbourne-i Gyülekezetben
szolgálok majd.
- Továbbra is kérem a
Testvérek imatámogatását, mert most is úgy
érzem, a tenger nagy, a csónakom kicsi; de meg
vagyok győződve arról, hogy az én Uram hatalma a
legnagyobb.
- Részletes beszámolót -ha az
Úr éltet-
mindkét missziós utamról Ausztráliából
való
visszatérésem után, 2004. február
vagy márciusában írok. Addig is kérem az Evangélium
Hírnök olvasóit, hogy imádkozzanak értem!
- Hunter
Vadász János, utazó misszionárius
-
- EURÓPAI
BESZÁMOLÓ
Drescher Lajos
-
- Haláleset miatt szeptember 2-i repülőjegyemet augusztus
25-re változtattam, hogy részt vehessek egyik sógornőm
temetésén. Németországból Erdélybe, Sarmaságra
utaztam. Beérve a faluba megkérdeztem egy rendőrt, hogy hol
van a baptista imaház? Csak fejét csóválta. Továbbmenve
két fiatalembert szólítottam meg. Az egyik gyülekezeti
tagként mutatkozott be és kérdezte, hogy a Vadász
testvért keresem-e? Igen válaszomra folytatta, hogy éppen
ott jön egy gyülekezeti elöljáró. Üdvözlés után beült
az autóba és elkalauzolt Kaszta testvérékhez, mert
Vadász testvér ott van. Belépve a házba, egy étellel
megrakott asztal előtt ül Vadász testvér és élvezi a
rántott csirkét. Természetesen, jó és kedves baptista
szokás szerint, odaültettek az asztalhoz és segítettem
Vadász testvérnek. Ebéd után megnéztem az új lelkipásztor
lakást. Szövetségünk és a Palm Bay-i gyülekezet anyagilag
hozzájárult az építéshez. A szép és nagy családi ház
befejezéshez közeledik. Az imaházban szintén folynak a
belső átalakítások. Távozásom előtt Kaszta testvér még
jól ellátott saját termésű szőlővel.
- Sarmaságról ellátogattunk Szilágyballára.
Király Tibor testvér úton volt és vele nem tudtam
találkozni. A szilágyballai imaház tatarozását Király
testvér testvére vezeti, aki megismertette a terjedelmes munka
szükségét. A sarmasági és a szilágyballai testvérek
köszöntésüket küldik.
- Visszafelé megálltunk Hegyközkovácson,
ahol egy szobormegmentő csoport gyűlésezett. Barátaim, Péterfy
szavalóművészek, nagy költőnkről, Arany Jánosról
tartottak egy nagyon megtapsolt költészeti előadást. A
Péterfy házaspár a chicagói gyülekezetben is ismerős.
Természetesen az erdélyiek megint megmutatták
vendégszeretetüket és nagyszabású vacsorával kínáltak
meg. A vacsorán megismerkedtem Tőkés László
püspökkel, aki jókívánságait küldi.
- Nagyváradon meglátogattam a
Központot. Sajnos csak Bányainé testvérrel tudtam
találkozni, mindenki szabadságon volt. Átadtam
szövetségünk az erdélyi lelkipásztoroknak szánt
segélyét. Bányainé testvér a segélyt köszönettel és
üdvözlettel nyugtázta.
- Mikes András barátommal a
József utcai gyülekezetbe vezetett utam. Egy telt
imaházba léptünk és csak két ülőhelyet fedeztünk fel.
Amint leülünk és nézek jobbra, egy hölgy ül mellettem és
csodák csodája, a hölgy Oláh Gabriella testvérnő
Kanadából. Oláh Gábor édesanyját aznap búcsúztatta Hegyi
lelkipásztor. A József utcai gyülekezet szívélyes
üdvözletét küldi.
- Látogatásomkor avatták fel a
Wesselényi utcai Kollégiumot. A Kollégium a
szemináriumi diákoknak ad majd otthont. Dr. Gerzsenyi
László lelkipásztor két évre elfogadta a gyülekezet
és a Kollégium vezetését. Szintén küldik üdvözletüket.
- Dr. Meláth Ottó és Attila
(Meláth Attila lelkipásztor éppen akkor volt szüleinél) Vácra
vittek, hogy megnézzem a befejezéshez közelálló új
imaházat. A szép és nagy imaház építését anyagilag
szövetségünk támogatta. Vác városa az épülő imaház
előtti telket a gyülekezetnek ajándékozta, parkolóhelynek. A
váci gyülekezet már tervezi az imaház megnyitóját.
- Egyik szombat délután Albertirsán
a Vox Nova előadását hallhattam. A vendég szónok Háló
Gyula testvér volt (Háló Barnabás testvérünk
unokaöccse). A szokásos vacsora itt sem maradt el. Háló
testvér és az Albertirsai gyülekezet Isten gazdag áldását
kívánják. A Vox Nova együttest nem kell külön dicsérnem.
Hírük már országot járt. Ez évben Skóciában
vendégszerepeltek. Remélem, hogy amerikai testvéreink is
hallhatják majd az énekegyüttes remek előadását.
- Heiligenkreutzban
(Ausztria) egy vallásos testületnek van egy teológiája, ahol a
diákok a mesteri fokozatot érhetik el. Dr. Gerzsenyi testvér az
egyik tanára az intézetnek és segíti a magyarországi diákok
felvételét. Jelenleg kb. húsz baptista diákja van az
intézetnek. Szeptember 12-én, szabad nap lévén egy
kirándulást tettünk az intézet két diákjával együtt a Schneebergre.
Este összegyűltek magyar testvéreink és elénekeltük a szép,
régi gyülekezeti énekeket.
- Pécsett találkoztam a Meláth
családdal. (Dr. József, dr. Ferenc, dr. Ottó, Mária és Dia.
Néhai Meláth testvér Sopronban lelkipásztorunk volt.)
Élveztük a villányi és siklósi körutat. Érdekes és
tanulmányos napunk volt. Kérték, hogy adjam át
üdvözletüket.
- Szeptember 29-én a Központban
átadtam Pap János Nap utcai lelkipásztornak és a
gyülekezet két megbízottjának a New York-i Bíró
testvérék nagyszabású segítségét, amit a gyülekezet
orgonájának megjavítására küldtek. Megköszönték az Evangéliumi
Hírnök segítő közbenjárását, küldik
üdvözletüket. Ugyanitt találkoztam Fóris Istvánnal,
a gyáli gyülekezet lelkipásztorával. Ők is
köszönik szövetségünk segélyét és küldik
üdvözletüket.
- A Tahi táborral
kapcsolatban beszélgettem Dr. Mészáros Kálmán
elnökkel. Megemlítette, hogy a dollár értékének
csökkenése folytán, sajnos, szövetségünk Tahi adománya
nem tudta teljes egészében fedezni az arra szánt munka
költségét. A Magyarországi Baptista Szövetség a Béke
Hírnökben ismét megköszönte a nagy segítséget.
- Dr. Mészáros és Dr. Almási
Tibor köszöntik a szövetségünket és a clevelandi
gyülekezetet.
- Habár ez nem tartozik
beszámolómhoz, utam temetéssel kezdődött és
hazaérkezésem után kaptam hírt másik sógornőm
haláláról. Pénteken kaptam az értesítést, még aznap
megrendeltem a repülőjegyet. Este csomagoltam, hogy szombaton
délután indulhassak. Pénteken még megoperálták az arcomat
(bőr rák), de kész voltam bekötözött arccal menni, mikor
szombat reggel Friderika nagy fájdalomról panaszkodott.
Elvittem kórházba és csak késő délután tudtam hazahozni.
Lábfájdalma miatt nem tud járni. Természetesen az utam
elmaradt. Egy közmondásunk azt mondja, hogy ember tervez
Isten végez. Késznek kell lennünk elfogadni azt, amit
Isten számunkra kirendelt.
- IGEI
TANULSÁGOK - TŰZVÉSZ UTÁN
Dr. Viczián János
-
- (Előzetesen olvassuk el az Evangéliumi Hirnökben
megjelent beszámolót B
a 2003. szeptemberi számából).
-
- Hálával járultunk Isten elé a megmentő kegyelemért,
egyben kerestük az igei mondanivalót is. Hiszen az
események nem történnek véletlenül, mert Isten és a
véletlen nem férnek meg egymás mellett.
- Jóel könyvében találtuk
meg a tanulságot, mert a próféta korszakában nagy
katasztrófa zuhant az országra, nem a babilónok igázták
le a népet, hanem a sáskajárás volt, amely elképesztő
pusztítást idézett elő (1:4). Jóel azt mondja, hogy
ebben valami módon az Isten keze is benne van. Jelt akart
adni a népnek, olyan jelt, amelyre válaszolni kell. Lehet
rossz választ adni, amely a felháborodás, elfordulás
Istentől, vagy Isten-tagadás. Mert ilyenkor hangzik el a
vád: hát ilyen Istenünk van, aki nem törődik népével,
és megengedi ezt a rettenetes pusztítást? Ez a rossz
felelet!
- Ezzel szemben a próféta,
mint Isten küldötte, szeretné elérni, hogy népe
megértse, hogy mindaz, ami történik, Isten részéről
jelzés. A sáskák mindent leettek - az ilyen csapást a
TV-ből ismerhetjük, éppen a múlt évből is. Nagy volt a
természeti katasztrófa.
- Majdnem hasonló tragédia
volt Kelownában. Jóllehet nem esett emberéletben kár, de
több, mint 25,000 hektár erdő leégett, 250 házból csak
a hamu maradt meg, és az 1910-es években épült 18
hídból -amelyek a Gallager Canyon-t hidalták át; kis
erdei vasút haladt rajta-, mindebből 4 maradt meg.
Történelmi értékek voltak, amely az egész ország kára
lett.
- Ekkor jött rá az ember,
hogy mennyire tehetetlen a tűzzel szemben. Egyetlen út
maradt a védekezésre, esőért imádkozni, mert minden
Istentől függ. A sáskák ellen sem akkor, sem ma, nem
tudnak védekezni, akár Afrikában, vagy Ázsiában, de
Közel-Keleten sem. Ahova sáskajárás zúdul ott másnapra
nem marad virág, gyümölcs, de a fákról a kéreg is
eltűnik. Iszonyatos sivárság marad utánuk.
- Hányszor vagyunk mi magunk
is íly helyzetben, mert valaki szeretne hinni, de jön az
okoskodás: miért van ez így, és miért enged meg annyi
mindent Isten. Marad továbbra is a kételkedés, a
reménytelenség, kilátástalanság, és sokak számára a
hitetlenség.
- Jóel próféta nem akar
ítéletet mondani az események fölött. Mi oly hamar ki
tudjuk mondani, hogyha valami baj ért, szenved valaki:
utolérte Isten büntetése. Kelowna egyik gyülekezetének
hirdetőtábláján meg is jelent egy mondat: Isten nem
szereti Kelownát? Ez azt jelenti, hogy Isten büntetése
utolérte a várost? Igaz, e mondatot két napig olvastuk,
de harmadnapra eltűnt.
- Az egész nem ilyen
egyszerű, hogy ítéletet mondhatnánk. A próféta úgy
látja, hogy mindaz, ami megtörténik a kegyelem
előjátéka. Ugyanis "azon a napon a hegyek musttal
csepegnek, és a halmok tejjel folynak" (3:18). A
sáskák pusztítása után ez emberileg elképzelhetetlen,
de nem az Úrnál. A kegyelemhez eljutni, Istent elfogadni
csak úgy lehet, ha az ember először lejut a mélységbe,
ahol úgy érzi, most már vége mindennek.
- Minden a mélységben dől
el, hogy azután megtaláljuk a helyes irányt. Itt a
mélységben gondolkodik úgy az ember, hogy nincs értelme
semminek. Elveszett, elégett minden! Viszont a mélységben
tudja segítségül hívni az Úr nevét, és aki ezt meg
tudja tenni, az megmenekül (2:32).
- Mit is jelent igazán
segítségül hívni az Úr nevét? Más az, hogy
dicsőítem az Úr nevét. Más az, hogy hálát adok néki.
És egészen más az, ha segítségül hívom az Úr nevét.
Ez azt jelenti, hogy a mélységben teljesen kilátástalan
a helyzet, senki sincs aki segíthetne. Ekkor talál rá az
ember Istenre. "Elől és hátul körülzártál engem,
és fölöttem tartod kezedet" (Zsolt 139:5).
- Ilyen helyzetben hangzik a
prófécia lényege, és erre szeretné rávenni a népet:
"Térjetek meg, és szíveteket szaggassátok meg"
(2:12-13). Ne a ruhádat, mert az csak annyit jelent, hogy
majd többet fogok adakozni, gyakrabban járok a templomba.
Isten a szív megszaggatását várja, hogy egész valónk
változzék meg. Ezután virágzik majd ismét a pusztaság,
ezután lesz a fölperzselt területen ismét új élet.
Isten nem vallásos cselekedeteket vár tőlünk, és
méginkább nem azt, hogy mást vádoljunk, amiért ide
jutottunk. A nagy mélységből Istenhez kiálts
segítségért! Ne emberi próbálkozásokkal akarjunk
kijutni a mélységből, és magyarázatba fogni, mi miért
történt. A mélységben Istent keressük, és akkor fogjuk
megtalálni a kimenekedést, a szabadulást!
- A látszólagos ítéletben
tehát arról szól Isten, de kegyelmesen: szíveteket
szaggassátok meg. Ő ezt igényli, és csak ezután
történik meg a nagy fordulat: kivirágzik ismét a
leégett erdőség, lesz élet a fákon és a fák alatt, az
őzikék, a medvék ismét játszadozni fognak a
hegyoldalakon. De a családok is megtalálják ismét
helyüket, mert Isten jót készített mindenkinek.
- Most nagyon mélyre
zuhantunk, de innen, aki Istenhez tud kiáltani, aki kész
szívét megszaggatni, hogy egész valója megváltozzék,
az meglátja, hogy mily kevés értelme volt az emberi
erőfeszítéseknek. Mert végülis, több mint három hetes
rettegés után, szeptember 1-én, hajnalban esőt kaptunk.
Ez már mindent megváltoztatott. Láthattuk, hogy percek
alatt el lehet veszíteni mindent, és percek alatt minden
megváltozhat Isten keze nyomán.
- A mélységből kiálts
Istenhez, hívd segítségül az Úr nevét, és kegyelmet,
kimenekedést, üdvösséget fogsz találni!
- HALÁSZ
JULIETT (1922 - 2003)



|