New York-i ifi / Torontó

+ Balk Margit + : Sok verebecskénél

 

CÉLTUDATOS ÉLETVITEL
Novák József

 

Nagyon régen láttam utoljára. Magyaroszágon élõ édesanyja adta meg most is a telefonszámát. Üzenetet hagytam, hogy szeretnék beszélni vele. Néhány perc múltán már hívott is. Alig ismertem a hangjára. Lendületesen és lelkesen beszélt, mintha csak kicserélték volna. Már mondta is, hogy ez volt a legjobb nyara, mert egy régi álma végre valóra vált: Európa csúcsán járt, a Mont Blancon. A jövõ nyáron egy ennél is izgalmasabb expedícióra készülnek Most keményen tanul, mert két év múlva szeretné kézbe venni a diplomáját.

        Kérdeznem se kellett, a friss, nagy élmény kikívánkozott belõle. Három évig készültek az Alpok legmagasabb csúcsát megmászni. A csapat többi tagja Angliában él; a nyaralásaikat úgy tervezték, hogy együtt legyenek; összeszokjanak. A hegymászás nem olcsó sport; egész éven át az útra és a kellékekre spóroltak. Tulajdonképpen már tavaly készek voltak a mászásra, de hiába vártak a hegy tövénél az alkalmas idõre. Idén is, már csak két napjuk volt, és a túravezetõnek extrát kellett fizetniük, de végre az idõjárás jóra fordult, és nekivághattak a csúcsnak. Most sikerült.

 

       Nem sokan álmodnak ilyen csúcsok meghódításáról, és ez jól van így; a nagy tülekedésben letaposnánk minden kincset. A siker élménye azonban bárkinek jól jön. Lendületet vesz ezektõl az ember, hogy még értékesebb célok felé vegyen irányt. Az a kérdés, hogy vannak-e céljaink, akár kicsik, akár nagyok?

 

      Van olyan, akinek nincsenek céljai? Lehet céltalanul is élni? Jakab apostol találkozott még a vallásos emberek között is ilyenekkel. Hatásokra reagáltak, egyik-másik vágyukat még Istennel is megosztották volna, de valójában kétlelkûek és állhatatlanok voltak. Céltalanul éltek - és így haszontalanul is.

      Anyukámnak van egy ilyen tyúkja. A többiek esznek, verekesznek és tojnak, annak rendje-módja szerint. Ez a mihaszna csak akkor szedeget, ha nem nézik, én mindig búsulni látom, tojást nem ad, és olyan könnyû, hogy levesbe is csak zöldségnek tenné meg. Ha fejbe kólintják a többiek, attól arrább lép, de csak annyit és olyan kelletlenül... el is neveztem baromfinak anyukám tyúkjai között.

      Céltalanul egzisztálni, "eléldegélni", csak azt és annyit vágyni, amire az ilyen "élethez" szükségünk van, Gazdánkat és embertársainkat lusta tehetetlenséggel ingerelni, nem emberhez méltó magatartás. Különösen is nem méltó ez a hívõ emberhez. Nem lehet értelmes és hasznos életet céltalanul élni.

      Bár konkrét és ma is idõszerû célokat bõségesen találunk a Bibliában, azok között a legelsõt, hogy Isten dicsõségére éljünk, ezeket "célba venni" nem kis feladat. Az a célunk ugyanis, amire a törekvéseink irányulnak. Legalább annyira meghatározza azt, hogy ki vagyok, mint a már megélt élményeim, a múltam. Sõt, az evangélium világosságában kiderül, hogy a céljaim, az életem iránya tesz azzá, aki vagyok, és nem a múltam. A cél a tiéd, és azt jelzi, hogy milyen ember vagy, és merre tart az életed.

      Ebbõl következik az is, hogy a céljait szívesen vállalja az ember mások elõtt is. Nem szoktunk és nem szükséges azokkal hivalkodni, bizonyos esetekben jobb is, ha kevesekkel osztjuk meg, de a titkolt célok körül valami mindig hibádzik. A gyülekezeti közösség, azon belül a bizalmasabb, testvéri kapcsolatok arra is adattak, hogy a céljainkat megosszuk egymással, tanácsot és bátorítást nyerjünk.

      Megfigyelhettük már azt is, hogy a céltudatos ember aktív, energikus, és mindezek mellett még "kiszámíthatóbb" is, mint a céltalan. Olyan hatást kelt, amit könnyû tisztelni ("ne haragudj, de most csak öt percem van arra, hogy beszélgessünk"). Azért van ez így, mert a "célba vett" céljaiért örömmel és vágyódva harcoló ember még másokat is lendületbe hoz.

      Hasznos elgondolkoznunk azon is, hogy a cél-választásnál mi zajlik le bennünk? Megtörténhet (bár túl gyakran az ilyesmivel csak képzelgünk), hogy a Biblia lapjairól, vagy szülei szájáról fogad magáévá egy célt valaki, ami irányt és értelmet ad az életének, és amit képes lesz megosztani másokkal is, de a legtöbbünkben komoly harc, kemény munka és nagy kegyelem eredménye az, mire megfogalmazódik egy konkrét, mérhetõ, elérhetõ és idõszerû cél.

      Személyiségünktõl és érettségünktõl függõen, más sorrendben és arányban, de a cél-választást meghatározzák a vágyaink, az elõrelátható nehézségek (a szükséges áldozat, ár), a rizikó, a "batyunkban" cipelt sikerek és csalódások, testi és lelki adottságaink, és a bizalmunk Istenben. A hívõ ezekkel "számol", amikor a célját pontosítja. Mivel nem mindig tudatosan tesszük ezt, nagyon hasznos az Isten elõtti csendet keresni, és beszámoltatni önmagunkat ezekrõl az életünk fordulópontjainál felejtett csatákról.

      Pál apostol céltudatos életének gyönyörû bizonyítékául szolgálnak börtönben írt sorai: "Egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig elõttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért". A megváltottak cél-választásai csakolyan kritikusan fontosak és kemény munkát igénylõk, mint akárkiéi. Összehasonlíthatatlanul több segítséget kérhetünk ehhez az Úrtól. Kérhetjük, hogy adjon szabadságot a múlt olyan emlékeitõl, amelyek zavarják a látásunkat. Segítséget ad ahhoz is, hogy önmagunkról, a rendelkezésünkre bocsátott idõrõl és eszközökrõl reálisan gondolkozzunk. Igéjével és Szentlelkével biztosítja, hogy "egyenesen futhassunk": kitartsunk a cél mellett, és legyen erõnk megtenni azt, ami szükséges. Amikor a hívõ ember eléri az Úr elõtt is kedves célokat, a megtett út tapasztalatai és a siker feletti öröm mellett a legnagyobb jutalom az, hogy ott is Istennel találkozik. Vallástételünknek is ezért olyan fontos módja a céltudatos élet: a hívõ célbajutásánál, kisebb és nagyobb sikereinél - akik látnak - Istennek tapsolnak.

Lukács János: Céltudatos keresztyén élet (New Yorki IFI oldalon)

Fényképes beszámoló az ifjúsági találkozóról itt.

IGEI TANULSÁGOK - TÛZVÉSZ UTÁN
Dr. Viczián János

 

(Elõzetesen olvassuk el az Evangéliumi Hirnökben megjelent beszámolót B a 2003. szeptemberi számából).

 

Hálával járultunk Isten elé a megmentõ kegyelemért, egyben kerestük az igei mondanivalót is. Hiszen az események nem történnek véletlenül, mert Isten és a véletlen nem férnek meg egymás mellett.

      Jóel könyvében találtuk meg a tanulságot, mert a próféta korszakában nagy katasztrófa zuhant az országra, nem a babilónok igázták le a népet, hanem a sáskajárás volt, amely elképesztõ pusztítást idézett elõ (1:4). Jóel azt mondja, hogy ebben valami módon az Isten keze is benne van. Jelt akart adni a népnek, olyan jelt, amelyre válaszolni kell. Lehet rossz választ adni, amely a felháborodás, elfordulás Istentõl, vagy Isten-tagadás. Mert ilyenkor hangzik el a vád: hát ilyen Istenünk van, aki nem törõdik népével, és megengedi ezt a rettenetes pusztítást? Ez a rossz felelet!

      Ezzel szemben a próféta, mint Isten küldötte, szeretné elérni, hogy népe megértse, hogy mindaz, ami történik, Isten részérõl jelzés. A sáskák mindent leettek - az ilyen csapást a TV-bõl ismerhetjük, éppen a múlt évbõl is. Nagy volt a természeti katasztrófa.

      Majdnem hasonló tragédia volt Kelownában. Jóllehet nem esett emberéletben kár, de több, mint 25,000 hektár erdõ leégett, 250 házból csak a hamu maradt meg, és az 1910-es években épült 18 hídból -amelyek a Gallager Canyon-t hidalták át; kis erdei vasút haladt rajta-, mindebbõl 4 maradt meg. Történelmi értékek voltak, amely az egész ország kára lett.

      Ekkor jött rá az ember, hogy mennyire tehetetlen a tûzzel szemben. Egyetlen út maradt a védekezésre, esõért imádkozni, mert minden Istentõl függ. A sáskák ellen sem akkor, sem ma, nem tudnak védekezni, akár Afrikában, vagy Ázsiában, de Közel-Keleten sem. Ahova sáskajárás zúdul ott másnapra nem marad virág, gyümölcs, de a fákról a kéreg is eltûnik. Iszonyatos sivárság marad utánuk.

      Hányszor vagyunk mi magunk is íly helyzetben, mert valaki szeretne hinni, de jön az okoskodás: miért van ez így, és miért enged meg annyi mindent Isten. Marad továbbra is a kételkedés, a reménytelenség, kilátástalanság, és sokak számára a hitetlenség.

      Jóel próféta nem akar ítéletet mondani az események fölött. Mi oly hamar ki tudjuk mondani, hogyha valami baj ért, szenved valaki: utolérte Isten büntetése. Kelowna egyik gyülekezetének hirdetõtábláján meg is jelent egy mondat: Isten nem szereti Kelownát? Ez azt jelenti, hogy Isten büntetése utolérte a várost? Igaz, e mondatot két napig olvastuk, de harmadnapra eltûnt.

      Az egész nem ilyen egyszerû, hogy ítéletet mondhatnánk. A próféta úgy látja, hogy mindaz, ami megtörténik a kegyelem elõjátéka. Ugyanis "azon a napon a hegyek musttal csepegnek, és a halmok tejjel folynak" (3:18). A sáskák pusztítása után ez emberileg elképzelhetetlen, de nem az Úrnál. A kegyelemhez eljutni, Istent elfogadni csak úgy lehet, ha az ember elõször lejut a mélységbe, ahol úgy érzi, most már vége mindennek.

      Minden a mélységben dõl el, hogy azután megtaláljuk a helyes irányt. Itt a mélységben gondolkodik úgy az ember, hogy nincs értelme semminek. Elveszett, elégett minden! Viszont a mélységben tudja segítségül hívni az Úr nevét, és aki ezt meg tudja tenni, az megmenekül (2:32).

      Mit is jelent igazán segítségül hívni az Úr nevét? Más az, hogy dicsõítem az Úr nevét. Más az, hogy hálát adok néki. És egészen más az, ha segítségül hívom az Úr nevét. Ez azt jelenti, hogy a mélységben teljesen kilátástalan a helyzet, senki sincs aki segíthetne. Ekkor talál rá az ember Istenre. "Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet" (Zsolt 139:5).

      Ilyen helyzetben hangzik a prófécia lényege, és erre szeretné rávenni a népet: "Térjetek meg, és szíveteket szaggassátok meg" (2:12-13). Ne a ruhádat, mert az csak annyit jelent, hogy majd többet fogok adakozni, gyakrabban járok a templomba. Isten a szív megszaggatását várja, hogy egész valónk változzék meg. Ezután virágzik majd ismét a pusztaság, ezután lesz a fölperzselt területen ismét új élet. Isten nem vallásos cselekedeteket vár tõlünk, és méginkább nem azt, hogy mást vádoljunk, amiért ide jutottunk. A nagy mélységbõl Istenhez kiálts segítségért! Ne emberi próbálkozásokkal akarjunk kijutni a mélységbõl, és magyarázatba fogni, mi miért történt. A mélységben Istent keressük, és akkor fogjuk megtalálni a kimenekedést, a szabadulást!

      A látszólagos ítéletben tehát arról szól Isten, de kegyelmesen: szíveteket szaggassátok meg. Õ ezt igényli, és csak ezután történik meg a nagy fordulat: kivirágzik ismét a leégett erdõség, lesz élet a fákon és a fák alatt, az õzikék, a medvék ismét játszadozni fognak a hegyoldalakon. De a családok is megtalálják ismét helyüket, mert Isten jót készített mindenkinek.

      Most nagyon mélyre zuhantunk, de innen, aki Istenhez tud kiáltani, aki kész szívét megszaggatni, hogy egész valója megváltozzék, az meglátja, hogy mily kevés értelme volt az emberi erõfeszítéseknek. Mert végülis, több mint három hetes rettegés után, szeptember 1-én, hajnalban esõt kaptunk. Ez már mindent megváltoztatott. Láthattuk, hogy percek alatt el lehet veszíteni mindent, és percek alatt minden megváltozhat Isten keze nyomán.

      A mélységbõl kiálts Istenhez, hívd segítségül az Úr nevét, és kegyelmet, kimenekedést, üdvösséget fogsz találni!

HALÁSZ JULIETT (1922 - 2003)

Ifjúsági találkozó - NEW YORKban (okt 12 - 13)	Gyülekezeti hírek:  New York /  Toronto	Új könyvekrõl Balk Margit / Harmat
VALÓBAN? Novák József rovata	Lapozgassuk a Bibliát Vasárnapi iskola	Világot Formáló Igeversek

• Lapzárta_után  

• MABAVIT2-Nagyvárad

• 101_Nagyváradi_fénykép 

 | Technical Problems? |

Véleményét, javaslatait szívesen fogadjuk.
Levél a szerkesztõnek

Evangéliumi Hírnök Internet ©1997 - 2002.

This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 5